A magyar kormány kontra IMF követhetetlennek tűnő elmúlt hároméves „táncának” legutolsó csárdásához Varga Mihály – az éppen esedékes – kormánybiztos elhúzatta a meglepetésszerűen föllépő cigánybandával az IMF nótáját. A tárgyalófelek a kiszivárgott hírek szerint a végén még táncra is perdültek…alighanem a „ha énnékem sok pénzem lesz felülök a repülőre” kezdetű közkedvelt magyar nóta jelentette az aláfestést.
Szerző: diogenesz
Részsiker, avagy a szögletes kerekasztal
A Téli Rózsás Diákforradalom mintha elcsendesedett volna… No nem azért, mert a hallgatók téli álomra szenderedtek, vagy a tüntetések nyomán visszavonulót fújó kormány megoldotta volna a bajok 6 pontban foglalt okát. A diákság átmeneti tűzszünetének magyarázatát abban az egyszerű tényben is kereshetjük, hogy január végéig vizsgaidőszak van, vagyis abszolválni illik a drágán megfizetett szemesztert. A család is ezt várja el tőlük okkal, joggal…
Újabb koki (Úgy van Kövér László, mint cigány lova a vásáron: nem vak, csak bátor)
Kövér László ismét méltatlannak bizonyult a harmadik közjogi méltóság, a Házelnök cím viselésére. Szerinte az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott a választási regisztráció elmeszelésével. Kövér tehát hozta megszokott formáját, ismét lefejelte a falat, mint nemrég Erdélyben.
Újabb koki (Úgy van Kövér László, mint cigány lova a vásáron: nem vak, csak bátor) részletei…
Téli rózsás álom III.
A kormány az elmúlt két évben mindig ügyelt arra, hogy az átszervezések és megszorítások ne érintsenek egyszerre többszázezres tömeget direkt módon. Intézkedései nyomán joggal háborodtak fel a rokkantnyugdíjasok, a rendvédelmi dolgozók, az egészségügyben a rezidensek, később a falusi gazdálkodók, a pedagógusok, a közművelődési és közgyűjteményi szakemberek, legutóbb a művészek is. Az új Munkatörvény kapcsán pedig a szakszervezetek és a munkavállalók.
Téli rózsás álom II.
Elhitték, hogy nyílhat még a téli rózsa, ezért nem volt hiábavaló a diákok országos megmozdulása évadzáróképpen. Ugyan az Orbán-kormány leggyengébb láncszeme Hoffmann Rózsa már sokadszor bukott el az alkalmassági „vizsgán” – most a hallgatók szimbolikusan rózsát dobáltak a jeges Dunába Pesten a hídfoglalás során, Nyíregyházán pedig Rózsa feliratú lufikat küldtek a levegőbe – az inkriminált államtitkárasszony menesztéséről még mindig nem döntött a FŐNÖK. A tüntetések hatására azonban önmagát felülmúlva licitált a kormány az állami ösztöndíjas keretszámokat illetően, és a szilveszter napján megjelent felvételi tájékoztató alapján jövőre a 60 ezret is meghaladja a közpénzen tanuló gólyák száma.
Téli rózsás álom
Budapest nem Párizs, ahogy a 2012-es évadzáró „diákforradalom” sem azonos a legendás ’68-a korszakváltó ifjúsági lázadással. Ott, akkor az elidegenedés ellen és az önmegvalósítás szabadságáért harcoltak, itt a tandíjjal terhelt megélhetési gondok, röghözkötés, az egyetem és szakválasztás szabadságának bürokratikus korlátozása ellen.
Az összefogás sansza III.
A neheze azonban – mint azt az előző írás első részében jeleztük – ezután következik. Együtt 2014: kivel és hogyan? Képes lesz-e ez a vidéki Magyarországon gyökértelen mozgalom választópolgári többséget, és a közös dolgaink kívánatos elrendezéséhez szükséges kétharmadot mozgósítani, vagy a szürke magyar realitások talaján maradva megkísérli összekaparni a változáshoz szükséges százalékokat a FIDESZ által egyoldalúan meghatározott játékszabályok szerint.
Az összefogás sansza II.
A 2014-es mozgalom értelme nem csupán a kormányváltás, hanem egy valódi nemzeti együttműködésre alapozott országépítés kell legyen, mert nem elég az orbáni önpusztító szabadságharc után a romokat eltakarítani, hanem a magyar demokrácia elmúlt negyedszázados tanulságait végre levonva egy élhető Magyarország megteremtése a cél.
Az összefogás sansza I.
Ha ma valaki össznemzeti fogadójátékot kezdeményezne a tekintetben, hogy lesz-e ellenzéki összefogás a 2014-es választásokon, valószínű a magyar átlagember történelmi tapasztalatokból leszűrt pesszimizmussal nem sok esélyt adna erre a magyarosan érlelődő illúzióra. Tétre, helyre, befutóra nem kockáztatna túl sokat, még akkor sem, ha már világosan látja, hogy a beígért magyar narancs valójában ugyan az, mint Bacsó Péter Tanú c. filmjében: azaz kicsi is, savanyú is, de legalább a mienk. Ebből az ironikus magyar narancs sztoriból ráadásul 2012 végére minden mentálisan felüdítő humorosság is száműzetett…
Fogy a magyar
Néhány hónappal ezelőtt még a gyermekvállalást serkentő adótörvények kedvező demográfiai hatásairól szólt a kormánypropaganda. A félévnyi termékenységi jókedv –a Matolcsy-féle bébi bumm – azonban nem okozott érdemi változást: a népesedési trend továbbra is a drasztikus méretű fogyás. A kormányzati szándékok ellenére évente egy középvárosnyival leszünk kevesebben a születések és halálozások egyenlegeként. Ezen a tényen nem változtat sem a nemzetpolitikai akarat, sem a gyérülő bevándorlás és a kettős állampolgárság, sem a roma etnikum csökkenő, de a magyarhoz képest még mindig pozitív egyenleget mutató reprodukciója.