A kormányzati sikerpropaganda 3 pillére épül. Az első, hogy csökkentettük az államadósságot, a második, hogy növeltük a foglalkoztatottságot, a harmadik pedig az, hogy progresszív pályára állítjuk a gazdaságot. Az államadósság-csökkentés köztudottan nem jött be: ma ott tartunk, ahol 2010-ben, a GDP-hez viszonyított magyar adósságállomány aránya 82,5%, miközben a fülkeforradalmi alkotmány 60%-ot irányoz elő. Erre is van kényszeredett magyarázat, amely mindig a külső tényezőket okolja a kudarcért. Ilyen a forintromlás, amely a kormánypropaganda szerint nyilván az euroövezeti válság egyenes következménye, no meg a magas kamatozású dollárkötvényeké, amelyeket mi dobtunk „nagy sikerrel” az amerikai piacra. Az, hogy ez drágább megoldás, mint az IMF hitel, nem zavarta Matolcsyékat.
csepel.fidelitas.hu
A foglalkoztatottsági siker sztori szerint ma 150 ezerrel többen dolgoznak – Magyarországon?? – mint három évvel korábban. Ennek több árnyoldala is van. Egyrészt a látszateredmények mögött a közhasznú foglalkoztatás kozmetikázott statisztikái állnak, másrészt a hazai adatbázisba beleszámítják azt a félmillió magyart is, akik egyfajta gazdasági menekültként Nyugaton keresik a kenyérrevalót. Az aktív – valódi – munkahelyek aránya inkább csökkenést mutat. A munkanélküliség – amely már a diplomásokat is sújtja – tartósan 10% fölötti. Hol van már a választási kampány legnagyobb blöffje: az 1 millió új munkahely és a teljes körű foglalkoztatottság. Az állami kényszermunkára alapuló rendszert az Unió is bírálta, arra ösztönözve a kormányt, hogy a munkajogi és bérezési szempontból kiszolgáltatottságot eredményező költséges, de kevésbé hatékony közhasznú foglalkoztatás helyett az aktív, rendes munkahelyek számának növelése lenne a megoldás a magyar munkaerőpiaci gondok megoldására. A növekedési pályára állítás a legutóbbi negyedéves adatok (0,7%) szerint bejött ugyan, de várjuk meg az évadzárást. Eddig ugyanis csak mínuszos hírek jöttek a gátlástalan túladóztatás ellenére, ami önmagában is visszavetette a gazdasági növekedést. A bankszektort sújtó válságadók befagyasztották a beruházásokat támogató hitelfinanszírozás rendszerét, de a tranzakciós – telekommunikációs- sárgacsekkes- és közműadók némi áttétellel már a kisembereket sújtották, ami jelentős fogyasztáskorlátozáshoz vezetett. A kígyó a farkába harapott a kormányzati unortodox gazdaságpolitika nyomán: a fogyasztáskorlátozás kikényszerítése a gazdasági növekedés ellenében hatott, ahogy az állami költségvetés mindenhatóságának elvén gyakorolt adópolitika is. A 2011-es tündérmese egyszerűen köddé vált, miközben kiagyalója, a sokszemű Matolcsy, jegybankelnökké avanzsált, tovább rontva fizetőeszközünk és bérünk, a forint valutapiaci értékét.
A kormányzati gazdaságpolitika kérészéletű eredménye a túlzottdeficit-eljárás szüneteltetése. Ezt állítják be fergeteges sikerként az Európai Unióval szemben folytatott szabadságharc tavaszi hadjáratának győzelmeként, pedig ezért is súlyos árat fizettünk már eddig is. Közel 2000 milliárdos megszorításcsomag-sorozattal – lásd Széll Kálmán terv 1-2. – a sorozatos költségvetési kiigazításokkal utcára küldött emberek százezrei, továbbá a családokat sújtó kiadáscsökkentés annyit tesz, hogy minden keresőtől éves szinten 100000 Ft-ot rekviráltak az állami költségvetési hiánycél 3% alatti teljesítése érdekében. Ez a durva elvonókúra nemcsak annyit jelent, hogy az állam fontosabb a hatalom számára, mint annak polgárai, hanem azt is jelenti, hogy immár a 12. havi bért is lecsapolták a kormányzati sikerpropaganda haszonélvezői. Tették ezt amúgy körmönfont módon, miszerint ők a válság terheit nem az emberek, hanem a multik vállára teszik.
168ora.hu
Lassan tudatosul az össznemzeti hazugság értelme, de elég csak a banki kivonatokra és a telefonszámlákra vetni vigyázó szemünket néhány percre, hogy világossá váljon mi is történt. Ne legyenek illúzióink: az útadó is hasonló logikára épül. A szállítmányozás költségei nőnek, amit mindannyian megfizetünk a bolti bevásárlások során. Kérdésessé válik ezek után, hogy a fideszes felebaráti szeretet az emberek javát szolgálja-e, vagy csak benfentes köröknek kedvez. Az is kérdésessé vált, hogy mi a fontosabb a hatalmi értékpreferenciák szerint: az állam vagy az ember, azaz az állampolgár. A nacionalista populizmus szintjén ugyan az utóbbi, de a cselekvés és a mindenkit érintő gazdaságpolitikai döntések alapján az előbbi.