Diogenész

A kormányzati sikerpropaganda 3 pillére épül. Az első, hogy csökkentettük az államadósságot, a második, hogy növeltük a foglalkoztatottságot, a harmadik pedig az, hogy progresszív pályára állítjuk a gazdaságot. Az államadósság-csökkentés köztudottan nem jött be: ma ott tartunk, ahol 2010-ben, a GDP-hez viszonyított magyar adósságállomány aránya 82,5%, miközben a fülkeforradalmi alkotmány 60%-ot irányoz elő. Erre is van kényszeredett magyarázat, amely mindig a külső tényezőket okolja a kudarcért. Ilyen a forintromlás, amely a kormánypropaganda szerint nyilván az euroövezeti válság egyenes következménye, no meg a magas kamatozású dollárkötvényeké, amelyeket mi dobtunk „nagy sikerrel” az amerikai piacra. Az, hogy ez drágább megoldás, mint az IMF hitel, nem zavarta Matolcsyékat.

Continue reading →

Ha maholnap választások lennének Magyarországon, ismét a FIDESZ győzne a Medián májusi felmérése szerint. Újabb fülkeforradalmat ugyan nem jósol a politikai barométer, de a választani tudó biztos szavazók körében a kormánypártok 45%-ot tudhatnak magukénak. A jobbikkal (15%) együtt majdnem kétharmadot. A jobboldali szavazók által megerősített legitimitás tehát nem kérdőjeleződött meg három év után a kormányzás minden kudarca és hibája ellenére sem.

  Continue reading →

„Aki nincs velünk az ellenünk van.”

A Rákosi diktatúrából ismert káderpolitikai elvek és praxis reneszánszát élhetjük át napjaink narancsillatú Magyarországán. A politikai köztisztviselőktől (miniszterektől a helyi képviselőkig) az állami-önkormányzati vállalatok és intézmények menedzserein át a tankerületek igazgatóiig a fideszes nomenklatúra vazallus-és lojalitás elven kiválasztott embereit ültették vezetői székekbe. Az elsődleges szempont a politikai megbízhatóság és elkötelezettség, szakmai elismertség és rátermettség alig-alig számít.

  Continue reading →

A kormány militáns retorikája – amelynek valódi címzettje a honi szekértábor és az elhódítandó jobbikos szavazóbázis – és a nemzetközi párbeszédben minősíthetetlen alpári megnyilatkozásai már a néppárti frakció meghatározó politikusaiban – így Angela Merkelben – is az európai demokrácia alapértékeinek fenyegetettség-érzését váltják ki. Így nehéz lesz tárgyilagos vitát lefolytatni a Tavares-jelentésről, amelyet maga a miniszterelnök titulált a hétvégi interjúban politikai és emberi jogi ürügynek a hazánk elleni brüsszeli támadáshoz. Ráadásul a túlzottdeficit-eljárás lezárását követelő kormányunk – amely szeretné, ha a Bizottság nem mérlegelne jogállami, politikai szempontokat a gazdasági szankciók tárgyalásakor – hadüzenete egyértelmű: „Ha az EU ragaszkodik ahhoz, hogy még javítani kell a költségvetésen, természetesen nem zárkózom el a bankok, a multinacionális cégek adójának vagy a tranzakciós adó megemelésétől.” – mondta Orbán a hétvégén (pontosabban 2013. május 17-én).

  Continue reading →

„Haza csak ott van, hol jog is van”

(Petőfi)

Ez idézet a mottója annak a Tavares-jelentésnek, amely szelet ugyan vetett a magyar jogállamiság és demokrácia tárgyában, vihart azonban nem aratott. A politikai időjárásjósok szerint azonban ami késik nem múlik, ugyanis a „magyar ügyet” hamarosan tárgyalják az unió döntéshozó fórumai, a Bizottság és az Európa Parlament egyaránt.

  Continue reading →

A história ismétli önmagát azon egyszerű oknál fogva, hogy a történelem kereke forgatja. Erre a következtetésre juthatunk a tavaszi trafikosztogatás – avagy a párt állalmilag szervezett dohányáruda korrupció – elemzésekor. Anno 1919 utáni lekarcsúsított „Kismagyarország” trafikügyben hasonló hatalmi visszaélésekről adott számot, mint ma közel 100 esztendővel a történtek után

  Continue reading →

Három év nem a világ, de Magyarországon az elmúlt esztendők hosszabbnak tűntek a fülkeforradalmárok jóvoltából. Mondhatnánk önmagunk megnyugtatására, hogy már ideje volt a radikális változásnak, azonban, ha summázzuk a történteket arra jutunk, hogy nem csak rosszabbul élünk mint néhány éve, hanem arra, hogy még a jobb magyar élet reménye is szertefoszlani látszik, mert immár a 7. szűk esztendő meredek lejtőjén csúszunk egyre lejjebb.

  Continue reading →

A mai napi európai diskurzus a magyar ügy tárgyalásának csupán előjátékát jelenti, mert a 4. alkotmánymódosítás után – amely az unió jobb és bal oldali térfelén egyaránt kiverte a demokrácia biztosítékát – az alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság jelentése nyomán az európai kormányként működő Bizottság júniusra tette a „politikai hungarikum” tárgyalását.

  Continue reading →

Az elmúlt hetek egyik legbeszédesebb eseménye volt a rajzfilmüzenetek formájában kifejtett német-magyar párbeszéd. Indult a diskurzus azzal, hogy a német közszolgálati televízió gyermekműsorában futott egy rajzfilm, amely félreérthetetlenül Orbán Viktort ábrázolta negatív szerepkörben – Kócos Petiként -, arra okítva a német nebulókat, hogy ettől a mumusként beállított figurától, aki a demokrácia, a szabadság és jólét megrontója, óvakodni kell a tudatában ébredező ifjúságnak. A demokratikus jogokat. európai szerződésekben vállalt közösségi kötelezettségeket és íratlan nemzetközi etikai normákat sorozatosan megszegő Viktorunk tehát ismét megkapta a kokit, ezúttal áttételesen magától a konzervativizmus európai védőbástyáját jelentő Angela Merkeltől.

  Continue reading →

Joggal aggódhatunk-e a jegybank és a forint sorsát illetően Orbán Viktor jobbkezének, Matolcsy Györgynek jegybankelnöki kinevezése után? A jelek arra utalnak, sajnos igen. No, nem csak azért, mert kutyából nem lesz szalonna, hanem a valós történések okán is.

  Continue reading →