A magyar atom II.

A magyar atom olyan, mint a magyar narancs. Politikai akarat teremtménye. Ez is kicsi és savanyú – mint Bacsó Péter Tanú c. filmjében – ámde nem is annyira a miénk, mint amaz, sőt nem is annyira komikus. Három nemzedék fogja kinyögni ugyanis a paksi erőmű bővítésének árát – a 10 milliárd eurós orosz hitelt – ráadásul több évtizeden át az uránimport, a szervizelés és az elhasznált fűtőelemek dolgában egyaránt kiszolgáltatottak leszünk a nagy keleti testvér (ön)kényének, kedvének. Ez a világpiaccal és a Nyugattal folytatott orbáni mondvacsinált szabadságharc gazdaság- és energiapolitikai győzelmének eredménye a „keleti szél” hadművelet során. Ezt a részsikernek is nehezen elkönyvelhető „bombaüzletet” – ahogy Lázár mondta – már csak azzal tetézhetnénk ország-világ előtt, ha a „békamenet” százezrei Moszkvát és Putyint éltetnék. Ezzel végképp schizoiddá válna az amúgy is zavaros magyar nemzettudat.

 

Nálunk lassan bejön az orwelli kettősbeszéd: a szabadság rabság, a tudatlanság erő, és immár a kiszolgáltatottság is függetlenséget jelent a kormány sikerpropagandája szerint. Miközben a Nyugat a környezettechnológiai innováció révén a megújuló energiaforrások segítségével csökkenti a közintézmények, vállalkozások és családi háztartások szintjén is energiaköltségeit, addig mi továbbra is a szénhidrogénekre és az atomreaktorok fejlesztésére alapozunk. Pedig a szelet és a napfényt ingyen kapjuk mi is (a hazánkban bőséggel adott geotermikus forrásokról nem is beszélve)…, mégis a rendkívül költséges és pénzügyi-politikai függőséget jelentő reaktorbővítésben gondolkodunk. Az eredményt lehet ugyan energiaellátási biztonság szempontjából értékelni – a magyar villamosáram-fogyasztás több mint felét produkáló paksi projektben a végeredmény azonban az lehet 50 év múlva, hogy energiatechnológia szempontjából újra elkönyvelhetjük a történelmi elmaradottság tényét.

atom2www.tozsdeforum.hu

A ma még költségesnek tűnő megújuló energiaforrások ára ugyanis radikális csökkenést mutat a technológiai innováció okán. Lehet, hogy az Orbán-Putyin paktum a XXI. század közepére elmaradottságunk és kiszolgáltatottságunk mementója lesz. A tendereztetés nélküli – tehát helyből korrupciógyanús – kivitelezés borítékolható nyertese a Roszatom lehet. Mellette szól a technológiai folytonosság és a biztonság világszínvonalon is versenyképes garanciája. Arról azonban senki senkit sem győzött meg, hogy a beruházás (amely minden magyar emberre a csecsemőtől az aggastyánig 3-400 ezer Ft-os terhet ró) rentábilis lesz. Jól jön ugyan a rezsidemagógiához a kampányban, de egyetlen, józan paraszti ésszel belátható érv nem szól amellett, hogy az új reaktorok ki tudnák termelni a beruházási és működtetési költségeket.

Bizonyára, ha a kormány a hasonló nagyságrendű IMF hitel mellett döntött volna a Világbank és az Európai Bizottság egyaránt megvétózta volna az orosz koprodukcióban megvalósuló projektet. Arra viszont számíthatunk, hogy a kötelezettségszegési eljárás sem marad el a beruházás versenysemlegességet megkérdőjelező eljárásmódja és a burkolt állami szubvenció miatt. Az eljárással járó szankciónak a pénzügyi következményei katasztrofálisak lehetnek a 2014-20-as fejlesztési ciklusban. A kormánynak azonban semmi sem elég drága, beleértve Magyarország jövőesélyeit is. Egy sikeres rezsikampány kedvéért azt is föléli. És akkor még nem beszéltünk a paksi paktum kapcsán tett magyar kötelezettségvállalások várható negatív következményeiről, amelyek a nem éppen derűs kilátások szintjén felérnek a KGST újraélesztésének kísérletével. A kósza, de nem alaptalan hírek szerint már előkészítették az MVM és a Panrusgáz közötti megállapodást is a hosszú távú orosz gázszállításról, valamint az Unió által kritizált Déli Áramlat projektben való magyar részvételről is.

 atom3www.panrusgaz.hu

Viktorunk az oroszoknak biztosít a közép-európai energetikai expanzióhoz hídfőállást Magyarországon az EON-tól drága magyar forintokból kivásárolt gáztározók lehetséges lízingelésével. Ráadásul egyre nyilvánvalóbb, hogy Moszkva rátenyerelhet a MOL horvátországi INA érdekeltségeire is, aminek következtében a multinacionális sikersztori a magyar olajvállalat történetében derékba törhet.

Ráadásként ott van még a ROSZATOM tulajdonában lévő Ganz Engineering Kft – amely Paks technológiai beszállítójaként jön számításba. Nem lehet véletlen ugyanis – HVG jan. 25-i számában közölt „Kelet ez nekünk” c. cikk értesülése szerint – hogy Bács Zalán, a Paksot felügyelő MVM Zrt. korábbi stratégiai vezérigazgatója a Roszatom magyarországi cégének főnökeként landolt már tavalyelőtt. Ez arra engedi következtetni az egyszerű magyar honpolgárt, hogy az orosz energiapolitikai gyarmatosítás tervszerűen történt és a mostani paksi egyezmény a jéghegy csúcsát jelenti csupán. A magyar atomprogram tehát olyan, mint a TITANIC, megy a maga végzetes útján teljes gőzzel, moszkvai forgatókönyv szerint miniszterelnöki melldöngetéssel körítve. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!