Minden különösebb parlamenti jóváhagyás nélkül a minap váratlanul tető alá hozta az orosz-magyar államközi egyezményt Putyin és Orbán. Moszkvában ez természetesnek tűnik, itthon azonban kiverte az ellenzéki biztosítékot a suba alatt köttetett bomba jó atomüzlet. A dologról eszembe jut Keleti Márton 1965-ös klasszikus filmalkotása a Tizedes és a többiek. Ennek slusszpoénja volt a komornyik szállóigévé vált mondata: „az oroszok már a spájzban vannak.” A háborús vígjáték üzenete újra aktuálissá vált: az oroszok ismét a spájzban vannak…………..
paks.info.hu
A paksi bővítés ára tetemesnek tűnik. A 10-12 milliárd eurós költség meghaladja az éves nemzeti jövedelem 10%- át, és az orosz hitel törlesztő részletei is 2-300 milliárdra rúghatnak évente. Ez a gigaberuházás kétségbe vonja a kormányerők alaptörvényben rögzített államadósság-csökkentő kötelezettségvállalásának komolyságát is. Ráadásul – mivel a szerződés részletei homályosak – az is előfordulhat, hogy a transzferábilis rubel árfolyama időközben a forinthoz képest jelentősen változik – nyilván a magyar fél húzhatja a rövidebbet. Annyit biztosra vehetünk, hogy még unokáink is nyögni fogják. Ezért is ildomos lett volna teljes nemzeti konszenzussal tárgyalni az ügyet, amely három évtizedes elköteleződéssel jár. Egy kissé analóg a helyzet a svájci frank alapú kölcsönökhöz. Ezekről is utólag derült ki, hogy többszázezer magyar családot vittek csődbe. Lázár János szerint a paksi biznisz az elmúlt negyven év legjobb üzlete! Ha belegondolunk a 3000 milliárdos beruházás minden magyar családra közel milliós terhet rak – amelyet 3 generáció törleszthet…hát ennyi az annyi a közteherviselés íratlan szabályai szerint. A legfrissebb hírek szerint a „kedvezményes” orosz hitel kamataiban nem sikerült még megegyezni. Az alkudozás 4-5% körül zajlik, ami első blikkre is magasnak tűnik, különösen a hitel nagyságrendjének függvényében. Azt, hogy pontosan mennyibe kerül mindez az országnak és az adófizető állampolgároknak, csak később tudhatjuk meg, amikor már valószínűleg késő lesz egy vétóértékű népszavazáshoz.
Az államközi szerződés aláírója Simicska nemzeti oligarcha egykori titkárnője, majd Közgépes felügyelő bizottsági tagból a fejlesztési miniszteri székbe ejtőernyőzött Németh Lászlóné volt. Orbán és Putyin szemtanúságra vállalkozott csupán. /Itt megjegyezzük a történeti analógia kedvéért, hogy a magyar história szégyenfoltjaként emlegetett Trianoni Békeszerződést is névtelen politikai dublőrök jegyezték ellen hazánk nevében./ Nemcsak az atomszerződést aláíró személye miatt mutyi szagú a paksi bővítés, hanem azért is, mert a gigaberuházásnál már a kezdeti lépéseknél is mellőzték mind a nyilvánosságot, mind pedig a versenyeztetést. Közelmúltbeli hasonló reaktorépítésnél – pl. a törököknél – legalább tendereztették a potenciális szakmai befektetőket – igaz, hogy ott is az oroszok vitték el végül a pálmát.
Putyin már évekkel korábban kinyilatkoztatta szándékát Sólyom Lászlónak – pontosan 2006-ban – a paksi bővítésben való részvételről. Akkor a köztársasági elnökünk azzal tért ki elegánsan. az orosz kihívás elől, hogy nem illetékes az ügyben, mivel Magyarországon más típusú elnöki rendszer van érvényben, mint Oroszországban. Putyin tehát következetes az orosz energiapolitikai expanzió tekintetében, Viktorunkról ugyanezt nem mondhatjuk el. Ne felejtsük, hogy nemrégiben kivásároltuk nagy nemzeti dirrel-dúrral az oroszokat a MOL-ból. Talán éppen a lenyúlt magánnyugdíj vagyon volt a fedezet….Aztán a MOL horvátországi terjeszkedését is a nagy orosz testvérrel szembeni balkáni sikersztoriként értékelték. A mostani atomügyi államközi megállapodásnak azonban úgy hírlik, van egy balkáni vetülete is: az oroszok igényt tartanak a MOL INA-részvényeire. Ismervén az orbáni külgazdasági „sikersztorikat”, a paksi forgatókönyvbe még ez a horvátországi portfólió is beleférhet, a hosszú távú „kedvezményes” urán-és gázvásárlás mellett. A „Keleti Szél” hadművelet előrehaladtával egyre inkább az embernek deja vu érzése támad, a kádári-brezsnyevi korszak mindkét fél számára előnyös és politikailag baráti megbonthatatlan egysége tárgyában. S mindez megtörténhetik a XXI. századelő Magyarországán, ráadásul olyan hazai kormányértelmezésben, miszerint nemzeti függetlenségi harcunk legújabb győzelmi jelentéseként értékelhetjük mindezt. Sőt a rezsicsökkentési küzdelmek eredményességének garanciájaként! Azt a nem mellékes tényt, hogy energetikailag az ország több évtizedre végképp kiszolgáltatottá válik az oroszoknak, tekintsük európai és ellenzéki tévedésnek és rágalomnak. A megújuló paksi atomreaktor a magyar villamosáram-fogyasztás több mint felét garantálja majd, nem beszélve arról, hogy a versenyeztetést mellőző beruházásból, amely önmagában gazdaságélénkítő hatással bír, kivehetik részüket a magyar vállalkozók. Borítékolhatóan a nemzeti együttműködés rendszerének kisebb-nagyobb királyai, élükön a Simicska-Nyerges cégbirodalommal. Talán már atomreaktor építési referenciát is szereztek valahol a puszták ködébe vesző keleti sztyeppén. A 3000 milliárdos beruházás már valóban nagypályás lehetőség az elmúlt évek uniós forrásokból „KÖZBE-Szerzett” néhány száz milliárdos fejlesztések után. Ráadásul ebbe már Brüsszel sem óberkodhat bele, mint az európai pénzek felhasználásának ellenőre. Az, hogy a ROSZATOM vagy Putyin mit gondol erről pedig egyrészt a jövő dönti el, másrészt lebartelezhető így vagy úgy….Csernobil és Fukushima pedig senkit ne aggasszon: a kételyeket elfújja a keleti szél...
