Az uniós választás a részvételi arányszámok tükrében is kevésbé érdekli az embereket, mint az országgyűlési, habár ez utóbbinál is csökkenő állampolgári aktivitás tapasztalható. A tét is kisebbnek tűnik, a kampány sem forgatja föl újra a permanens kampányokhoz hozzászokott honlakók életét. Általában az a párt nyeri a Magyarországra kiosztott 21 európai mandátum többségét, amely a parlamenti választásokon is tarolt. Így a Fidesz sikeréhez újfent nem férhet kétség. Az a sajátos magyar közéleti viszonyrendszer pedig, hogy a kormánypárt az elmúlt négy esztendőben nacionalista szabadságharcot folytatott – eléggé egyoldalú módon, miközben szinte alanyi járandóságként tartotta a markát a brüsszeli milliárdokért – , és a honi bajaink okozóiként bűnbakként emlegette az eubürokratákat, valószínűleg nem zavarja meg a kialakult magyar választói attitűdöket.
Azért küldjük hős fiainkat /példának okáért a vitézkedő Deutsch Tamást és Szájer Józsefet/ a nyugati frontra, hogy bátran harcoljanak a magyar függetlenségért a nemzeti szuverenitás szólamait a szélsőjobbos „Barbie”-ként emlegetett Morvai Krisztinánál is hangosabban puffogtatva. Szájer és társai ebből luxusmód megélnek – a magyar parlamenti fizetés többszöröséből – ráadásul Viktorunk is számos zsíros állást oszthat ki mintegy végkielégítésképpen a hazai vizeken számára kellemetlenné vált hatalmi konkurenciát jelentő párttársak /pl. Navracsics/ között. Így a Fidesz mindenható vezére két legyet is üthet egy csapásra Büntethet és jutalmazhat úgy, hogy a virágzó hazai nacionalizmus narancsültetvényein is begyűjtheti a másodtermést. Ráadásul az EP-ben egyedülálló kétharmados háttér újabb önbizalmat adhat számára az amúgy haszontalan „szabadságharc” folytatásához is. A kampányszlogen, a rezsiharc már eddig is bejött: ezzel bizonyítja a Fidesz a legpopulistább módon a magyar családok melletti kiállását egyrészt, másrészt pedig meghatározza az ellenségképet, amelyet a kekeckedő eubürokraták és a velük szövetséges multinacionális közműszolgáltatók személyesítenek meg. Az európai uniós választások kampánytematikája tehát szervesen kapcsolódik az országgyűlési választásokéhoz, és a nemzeti érzelmekre alapozott manipuláció bevált receptjét alkalmazza. Az a Fidesz, amelyik négy évig az Európai Unió ellen kampányolt kiérdemelve a hálátlan rossz fiú szerepét, így vadászik újabb uniós parlamenti babérokra. A közelmúlt fejleményei – az uniós források újabb befagyasztása és a pálinkatörvény elmeszelése – újabb lendületet adhat a nemzeti szabadságharc folytatásához. Különösen az otthoni pálinkafőzés brüsszeli tilalma jelent minden – főleg falusi – magyar család számára kézzelfogható indokot arra, hogy a populizmusban verhetetlen Fideszre voksoljon.
orientpress.hu
A Jobbik persze ismét megkísérli a jobbról történő előzést. Az a szélsőséges nemzeti radikális párt, amelyiknek egyik fő célkitűzése Magyarország kivezetése az Unióból, az amelynek országgyűlési képviselői kihajigálták az uniós zászlókat a magyar parlament ablakán /sőt újnáci performanszokon még látványosan el is égették/ most európai életszínvonalat garantáló béreket ígér választóinak – nyilván uniós forrásokra alapozva ezt a reálpolitikai képtelenséget. Ha a Jobbik mindennek dacára hasonló eredményt ér el, mint az országgyűlési választásokon, az nem csupán azt bizonyítja, hogy a magyar polgárok csak szavazni tudnak, de racionális választásra aligha képesek. A magyar szélsőjobb bejuttatása az Európai Parlamentbe – ahol eddigi szereplésükkel is méltán vívták ki politikai kiközösítésüket – tovább ronthatja az ország eddig sem túl rózsás megítélését, és ellehetetlenítheti a nemzeti érdekérvényesítést Brüsszelben.
A széttagolódott ellenzéki összefogás csekély eséllyel pályázik az uniós babérokra. Számukra inkább csak erőpróba lesz a választás az önkormányzati megmérettetés előtt: mit érnek el, ha külön indulnak, ez most a tét. A baloldal vezető ereje az MSZP ismét nem tanult az országgyűlési választási kudarcból. Se kampánytéma, se megfelelő karizmatikus vezér. Szanyi Tibor ugyan a balos radikalizmus leghangosabb képviselője, amolyan szókimondó fajtája a politikusnak, azonban européernek aligha tekinthetjük. Szellemi, műveltségbeli hiányosságait nem feledteti népies igazmondása, de populizmusban verhetetlennek tűnik. Az, hogy a magyar kocsma népe is megérti üzeneteit egy munkáskerületben sikeres lehet, de egy európai választáshoz viszont kevés. A DK-nak és az Együtt PM-nek pedig az LMP-hez hasonlóan politikai vízválasztó jelentőséggel bírhat az EP választás az őszi helyhatósági megmérettetés előtt.
oroshaza.hu
Magyarország az elmúlt esztendőkben távolabb került Európától, mint a rendszerváltás óta bármikor. A csatlakozás évtizedében megszerzett közel 35 milliárd eurós uniós támogatás ellenére felzárkózásunk gazdasági és társadalmi tekintetben is elmaradni látszik. Még a hozzánk hasonló közép-európai országok teljesítményéhez képest is. Az európai életminőség, a szociális- és jogbiztonság uniós színvonala egyre elérhetetlenebbnek tűnik. Lehet, hogy ismét a nemzeti létünk kérlelhetetlen kritikusának Ady Endrének lesz igaza: kompország vagyunk, amely Nyugat felé törekszik, de mindig Kelet felé sodorja a történelem árja. Csak azt kellene már észrevennünk valahára, hogy elsősorban rajtunk múlik egyéni és nemzetközösségi szinten egyaránt, hogy merre kormányozzuk sorsunk hajóját, és hol köt ki ez a sokszor viharvert bárka. A mostani választás is erről szól…