Minden különösebb parlamenti jóváhagyás nélkül a minap váratlanul tető alá hozta az orosz-magyar államközi egyezményt Putyin és Orbán. Moszkvában ez természetesnek tűnik, itthon azonban kiverte az ellenzéki biztosítékot a suba alatt köttetett bomba jó atomüzlet. A dologról eszembe jut Keleti Márton 1965-ös klasszikus filmalkotása a Tizedes és a többiek. Ennek slusszpoénja volt a komornyik szállóigévé vált mondata: „az oroszok már a spájzban vannak.” A háborús vígjáték üzenete újra aktuálissá vált: az oroszok ismét a spájzban vannak…………..
Választási regisztráció?
Sok polémia folyt anno a választási regisztrációról határon innen és túl. Végül az Európai Bizottság és a hazai Alkotmánybíróság is elmeszelte ezt a demokratikus joggyakorlást és a választások titkosságát megkérdőjelező fideszes törvénytervezetet, amely egyébként a kormánypárti szimpatizánsok többségének sem tetszett. A minap azonban hivatalos levelet kapott minden választásra jogosult magyar állampolgár a Nemzeti Választási Irodától, amely tartalmát illetően felér egy burkolt regisztrációval.
Rezsikampány, avagy benyújtják a számlát
Vízkereszt táján, túl a meghitt ünnepnapokon, az ember gyanútlanul a postaládájába nyúl, és rácsodálkozhat a magyar valóságra, hogy a téma nem az utcán hever. Levelet küldött a Viktor, nem is akármilyet. A lankadó nemzeti érzést fölkorbácsoló meghívót egy vadkeleti partira. Ha figyelmesebben elolvassuk, nem csupán meghívóról van szó, hanem egyenesen behívóról, mint annak idején nagyapáinknak az erdélyi bevonulás és a Don kanyarbéli hősi helytállás előtt. Sorozás van napirenden a Magyar Csapatba, mert ismét meg kell védeni a fondorlatos ellenség által fenyegetett szeretett hazánkat, otthonunkat, családunkat, rezsicsökkentésünket. Légy résen, mert az ördög sose alszik – cserkész déja vu aktualizálják a 30-as évek nacionalista mozgósító propagandáját. Ma már tudjuk, hogy akkoriban merre kanyarodott a magyar élet rögös útja. Ma még csak sejthetjük, hiszen lassacskán harcban állunk szinte az egész világgal önmagunkat is beleértve. Fiktív világ-és polgárháború, de a mentális károk felbecsülhetetlenek.
Boldog újesztendőt!
Szilveszterkor, éjféltájban, pezsgődurrogtatás közepette keblünkre öleljük barátainkat, családtagjainkat, közelebbi és távolabbi ismerőseinket. Az óévtől való megszabadulás örömében talán meg is bocsátunk nekik, sőt talán önmagunkat is felmentjük az emelkedett pillanatban az év során elkövetett hibáink, tévedéseink és egyéb bűneink alól. Mintha levethetnénk elnyűtt gúnyánkat, mintha megszabadulhatnánk testi-lelki bajainktól, mintha az életerőt tápláló szeretet újra szétáradna bennünk, hogy fölébe emeljen a kétségekkel és fáradsággal teli hétköznapok ködös szürkeségének. Az ilyenkor kötelezően szokásos tűzijáték fényénél még talán azt is érezhetjük, hogy az új év új napjára virradunk, amely örökös ragyogással és fénnyel tölti meg a reményteli újesztendőt.
A Gyurcsány-fenomén
Már legalább egy esztendeje megírtuk, hogy a kormányváltó ellenzéki együttműködés Achillesz-sarka Gyurcsány Ferenc és pártja a DK. Ez a sebezhető pontja a demokratikus összefogásnak, ami azóta többször is bizonyosságot nyert. Legutóbb október 23-án, amikor megpuccsolták az ellenzéki ünnepet. Azóta egyértelművé vált: sem Mesterházyék, sem pedig Bajnaiék nem kívánják újraszeletelni a „protest-tortát”. Azóta Gyurcsány egyre többet akciózik, hogy a médiafigyelem középpontjában maradva erősítse saját és pártja alkupozícióit.
Trafikmutykó II.
Úgy tűnik, hogy a Trafikmutyi című magyar melodráma második felvonása előtt felgördült a függöny. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez tartozó sikeres koncessziótulajdonosok alig fél év után szembesülhetnek azzal a rémtörténettel, hogy jogbiztonság híján Magyarországon bármi megtörténhet. Esetünkben a trafikbiznisz elitje kapta a súlyos pofont azzal, hogy egy tollvonással bezárják a hipermarketeket és a benzinkút melletti boltokat, amelyek eddig a dohánykereskedelem legjövedelmezőbb üzletei voltak.
Kalandozásaink a XXI. században
Őseink is a kontinensek vándorai voltak valaha, és a statisztikák tükrében ez ma sincs másképp. A honfoglalás kori magyarságnak megfelelő népesség – félmillió honfitársunk – vágott neki a nagyvilágnak a jobb-lét reményében. Dédapáink még Amerikában keresték az ígéret földjét 100 éve, az ükunokák kivándorlási célállomásai manapság a nyugat-európai országok, jelesül mindenekelőtt Ausztria, Németország és Anglia. Miközben Orbán Viktor a Nyugat alkonyáról-hanyatlásáról és romlottságáról szónokol, egyre több polgártársunk keresi Európa jobbik felén a boldogulás lehetőségét. A növekvő mértékű egzisztenciális emigráció következményeképpen idestova félmillió honfitársunk él és dolgozik tartósan az anyaországon kívül. Egyre többen közülük végállomásnak tekintik a befogadó országokat. A letelepedési engedélykérelmek növekvő számából erre következtethetünk. No meg arra, hogy Magyarország egyre élhetetlenebb országgá válik a feltörekvő új nemzedékek számára. Lehet, hogy az emigrációs arányszám jó barométere az anyaországi kilátásoknak és az életminőség relatív romlásának?
Élhető ország
Magyarország a nemzetközi statisztikában általában a negatív rekordokkal szokott kitűnni. Ilyen pl. az öngyilkossági arányszám, amelynek tekintetében száz évre visszamenőleg dobogós helyek valamelyikén találhatjuk magunkat. Legutóbb a pesszimizmus és jövőkép vonatkozásában produkáltunk „Európa-bajnok”címet, de a demográfiai görbéink és a termékenységi kedv-mutatóink is lehangolóak kontinentális összevetésben.
Magyarország jobban teljesít II.
A korábbi, hasonló tárgyú írás némileg a hétköznapi életélmények intuícióin nyugvó expresszionista társadalompolitikai tájképként hatott. Most a téma egzaktabb körüljárására vállalkozunk. A HVG 2013. november 9-i számát lapozgatván a Halmozott hátrányok című elemző cikkre hívnánk fel az olvasók figyelmét. Nemzetközi összehasonlító gazdasági adatok tükrében kaphatunk választ a kormányzati kampányszlogen értelmére és valóságtartalmára. Magyarország valóban jobban teljesít? Mihez képest? A hitelválság kitörése előtti utolsó békeévhez, vagy az uniós szomszédainkhoz, szövetségeseinkhez, sorstársainkhoz viszonyítva. Erre keressük a választ.
Magyarország jobban teljesít
Mint egy unalomig hallgatott sláger, csendül fel nap, mint nap a kormányzati sikerszlogen: „Magyarország jobban teljesít!” A besulykolás oly hatékony, hogy néhányan hivatalból, néhányan naiv lelkesedésből vagy nemzeti önérzetük megnyugtatására el is hiszik. Lehet, hogy tényleg jobban teljesít? – teszik fel a pártatlan szkeptikusok a kérdést. Végül is a magyar fociról is mondták sokan sporttörténeti összevetésben mindaddig, amíg a hollandok elleni 8:1 végképp szétoszlatta a kincstári optimisták utolsó reményeit is.