A korábbi, hasonló tárgyú írás némileg a hétköznapi életélmények intuícióin nyugvó expresszionista társadalompolitikai tájképként hatott. Most a téma egzaktabb körüljárására vállalkozunk. A HVG 2013. november 9-i számát lapozgatván a Halmozott hátrányok című elemző cikkre hívnánk fel az olvasók figyelmét. Nemzetközi összehasonlító gazdasági adatok tükrében kaphatunk választ a kormányzati kampányszlogen értelmére és valóságtartalmára. Magyarország valóban jobban teljesít? Mihez képest? A hitelválság kitörése előtti utolsó békeévhez, vagy az uniós szomszédainkhoz, szövetségeseinkhez, sorstársainkhoz viszonyítva. Erre keressük a választ.
Ha a sokat emlegetett nemzeti összterméket, a GDP változását nézzük a 2008-2013 közötti időszakban, Magyarország eredménye -5,2%. Európai összevetésben vannak nálunk gyengébben teljesítő országok is: a válságcentrum, Görögország -23%-on áll, az újszülött EU-tag Horvátország -11%-ot, Lettország -9%-ot, Olaszország -10%-ot, Szlovénia -11%-ot teljesít, tehát jó néhányan vannak mögöttünk is. A visegrádi négyekből azonban mindenki előttünk áll GDP dolgában. Leglátványosabb a lengyel siker +14%, de Szlovákia is (+5%) kiemelkedően teljesített. Jobban áll nálunk Csehország, Bulgária és Észtország is, de még az amúgy fontolva haladó Ausztria is. A GDP változásainak tükrében tehát 2008-hoz képest rosszabbul teljesítünk, és európai összehasonlításban is a magyar válságkezelés eredményességét megkérdőjelezi az a tény, hogy a sereghajtók között találjuk magunkat. 
gtortenesze.wordpress.com
A magyar gazdaság más időbeni összevetésben (2008-2013) lehangoló adatai is kérdőjeleket tesznek a kampányszlogen végére. Magyarország jobban teljesít? Leginkább a beruházások területén – amelyek a gazdasági növekedés motorját jelentik – látványos a visszaesés: 25%. Az építőipari termelés 21%-kal zsugorodott. A háztartások fogyasztása közel 12%-kal csökkent 5 év alatt, azaz megtizedelték életszínvonalunkat annak ellenére, hogy a reálkereseti mutató egy főre csekély 1%-os növekedést mutat. Ebből arra a reális következtetésre juthatunk, hogy nőttek a jövedelmi különbségek a gazdagok és az átlagos- illetve szegényebb rétegek között, vagyis fokozódott a társadalmi egyenlőtlenség. Ipari termelésünk is 6,5%-kal esett vissza az elmúlt fél évtizedben, így vágyálomnak tűnik Magyarország újraiparosítása. Exportunk jobban növekedett (16%), mint az import (5%), de élethelyzetünket ez nem befolyásolja: döntően a hazai multinacionális cégek teljesítményéből adódik. Hangzatos kormányzati sikerpropaganda-elem az államadósság csökkentése, hogy finanszírozási szempontból saját lábunkra álltunk. A GDP-hez viszonyítva viszont 8,5%-kal nőtt az államadósság az elmúlt 5 évben, és ez jelzi a valóságos viszonyokat, nem pedig a bruttó adósságállomány 1-2%-os – sokszor a valutaárfolyam-ingadozás függvényében romló – csökkenése, ami messze elmarad attól, amit Matolcsy a magyar tündérmesében elregélt.
Magyarország jobban teljesít – szól a kampányszlogen. A kormányzati üzenet kitalálói, a politikai kommunikációs agytröszt bizonyára a Gyurcsány-Bajnai kormányok teljesítményének tükrében próbálja az Orbán-időszak eredményeit jobbnak láttatni. A makrostatiszitikai tények sorozata azonban kérdőjelessé teszi a gazdasági szabadságharc eddigi eredményeit, és érvénytelenné azt az ideológiai alapokon nyugvó helyzetértékelést is, miszerint Magyarország már túl van a válságon, szinte egyedülálló és példaértékű módon.
A gazdasági növekedés alig érzékelhető beindulása (0,5-1,5%) önmagában örvendetes ténynek tűnik, de csak a korábbi, mínuszos évek után jelent pozitív irányú elmozdulást. Ötéves összevetésben még mindig a válság előtti utolsó „békeév” szintje alatt vagyunk. És kérdéses az is, hogy a rezsicsökkentő kampányév után fenntartható-e a magyar gazdaság fejlődése. Az pedig egy másik kérdés, hogy mi, állampolgárok a háztartási mikrostatisztikánkban mikor érezhetjük és élhetjük át a lassú, de bíztató fordulat élményeit. Magyarország jobban teljesít. Az üzenet a jövőre is utal, ugyanis mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Egyébként pedig tegyünk kérdőjelet a kampányszlogen végére, mert nem árt, ha vigyázunk kritikai gondolkodásunk, mint szellemi egészségünk épségére!