Úgy tűnik, hogy a Trafikmutyi című magyar melodráma második felvonása előtt felgördült a függöny. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez tartozó sikeres koncessziótulajdonosok alig fél év után szembesülhetnek azzal a rémtörténettel, hogy jogbiztonság híján Magyarországon bármi megtörténhet. Esetünkben a trafikbiznisz elitje kapta a súlyos pofont azzal, hogy egy tollvonással bezárják a hipermarketeket és a benzinkút melletti boltokat, amelyek eddig a dohánykereskedelem legjövedelmezőbb üzletei voltak.
Mindezt azzal is tetézték, hogy a jelenleg működő trafikok közelében – 200 méteren belül – nem lehet újabbakat nyitni. A pórul jártak tehát veszteségük minimalizálása érdekében a piacilag kevésbé frekventált területeken kénytelenek új üzleteket gründolni. A koncesszió ugyanis kötelezi őket akkor is, ha az eddigi extraprofitot hozó helyszínről egy veszteséges üzemeltetésre kell átnyergelniük. A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-nél pedig jelezték, hogy a történetnek még koránt sincs vége, ugyanis az ellátás kiegyenlítettségének biztosítása szándékával további módosító javaslatok is várhatók a kormány részéről. Tehát az sem érezheti magát biztonságban, aki ma még úgy véli, jól megy a trafikbiznisz…
jozanparaszt.info
A döntéshozókat az sem zavarta, hogy a piaci folyamatokba történő állami beavatkozás kaotikus és konfliktusos helyzetek sokaságát idézi elő: nyilván az érintettek, zömében a fideszhez közeli vállalkozók rosszallását. Korábban már megírtuk, hogy harmincezer családot taszít ellenzékbe a kormány a trafikmutyival, most további ezrek – a korábbi kedvezményezettek – gyarapítják ezt a tábort. Ez utóbbiak milliókat invesztáltak egy-egy trafikba az extraprofit reményében, több évre kibérelve a legjobbnak tűnő placcokat a Tesco, Interspar, Metro áruházak mellett, vagy a benzinkutak tőszomszédságában, most pedig vehetik a sátorfájukat. Ez a vándorüzem azonban sokba kerül. A befektetések nem térülnek meg. Az állam által okozott vagyoni kár pedig föl sem merülhet a sajátos magyar államkapitalizmusban, ugyanis az indoklás arról szól, hogy a hazai dohánykereskedelem egyötödét bonyolító érintett üzletek tulajdonosai csak konkrét üzleteiket vesztik el, de koncessziós jogaikat nem. Az, hogy milliós károkat okoznak ezzel a korábbi kedvezményezetteknek, a hatalmi szereplőket legkevésbé érdekli. Ők nyilván úgy vélik, hogy az amúgy átszervezett és megregulázott magyar igazságszolgáltatás is az ő nótájukat fújja majd az esedékes kártérítési peres eljárások során. A trafikmutyi második fejezetének politikusi forgatókönyvírói nyilván beszámították döntésük negatív mellékhatásit. De vajon hol van a kutya elásva, azaz ki(k)nek az érdekében tették, amit tettek, saját vállalkozói holdudvarukon belül ki volt az erősebb kutya? Egyes találgatások szerint a kormányközeli CBA-csoport, akik a honi nemzeti gazdasági szabadságharc kedvezményezettjei nem csak a multikkal szembeni élelmiszer kiskereskedelmi fronton, hanem a dohány bizniszben is. Tehát vannak a nemzeti együttműködés rendszerének olyan nagykutyái, akikért a kiskutyák feláldozhatók. Természetesen mindez csupán a képzelet szüleménye, de jogi szaknyelvre fordítva életszerű vélekedésnek tűnik. A kormányzat „igazságérzete” nem tűrhette, hogy a 6300 nemzeti trafikosból – ami ennél, az elosztás protekcionista logikája folytán a valóságban jóval kevesebb – néhány százan extraprofitáljanak a multik környékén.
A döntéshozókat az sem érdekelte, hogy a trafikmutyi egyik főhőse, a kormány keleti-nyitás politikáját hathatósan támogató vietnami Vimpex-csoport, vagy az orbáni holdudvar felcsúti haszonélvezői is pórul járnak ezen a politikai bizniszen, nem szólván a helybéli jól értesült és becsatornázott fideszes képviselőkről és klientúráikról.
Az eset tanulsága a francia forradalom óta az, hogy a revolúció fölfalja a saját gyerekeit is. Ez alól a politológiai vastörvény alól még a közelmúltbéli hazai fülkeforradalom sem jelent kivételt. A konszolidáció, a jogbiztonság és kiszámíthatóság világa pedig ki tudja meddig várat magára a magyar rögvalóság mezején. A bizonytalanság jó hasznot hozhat a zavaros vízben halászók számára. Mindenesetre a tanulság csupán annyi: ebben a kétharmados hatalmi erőtérben a körön belüliek sem érezhetik magukat biztonságban, és a nyugati civilizáció motorja, a kalkulatórikus racionalitás Magyarországon nem működhet a vállalkozások iránytűjeként úgy, mint nyugaton. Mert vegyük észre: ez egy vadkeleti parti!