Némi bizakodó optimizmussal vettük tudomásul Varga Mihály kinevezését a nemzetgazdasági tárca élére. Komoly, tárgyilagos, ideológiai sallangoktól mentes, megbízható szakpolitikust ismerhettünk meg személyében eddigi közéleti pályafutása során. A Matolcsy-féle tündérmesés hazugságok után egy kiszámíthatóbb, a magyar realitásokkal racionálisan kalkuláló gazdaságpolitikát vártunk tőle, és leginkább azt, hogy a kiigazításnak elkeresztelt megszorító csomagsorozatnak véget vet. Nem így történt. Vargát is bedarálta az orbáni rezsim gépezete, és előzetes ígéretei ellenére ő is pártfegyelemmel halad az elődje által kitaposott úton.
Varga az államháztartási hiánycél betartása érdekében már a második „ajándékcsomagot” vágja hozzánk! Az elsőt önmaga optimista prognózisát megcáfolva még áprilisban hozta. Akkor az eddigi unortodox logikát folytatva a kultúrát és a tudományos kutatást rövidítette meg, hozzájárulván elődje felsőoktatás ellenes rémtetteihez. A mostani második 120 milliárdos megszorítás pedig az adó hátán adó jegyében látszólag a vállalkozásokat sarcolja, valójában mindannyiunk bőrére megy az a vásár, aminek állami többletbevételeiből nem csupán a nemzeti büdzsé egyenlegének javítására futja, hanem a kampányévben szokásos osztogatásra is telik majd.
De némi kitérővel emlékezzünk a nagy előd, Matolcsy néhány ígéretére. A fülkeforradalmi győzelem mámorában évi 3-4%-os gazdasági növekedést ígért Viktorunk jobb keze. Ebből lett az agyonadóztatás után GDP csökkenés és tartós recesszió. Ha az idei, optimizmussal kalkulált 1,2%-os növekedést elosztjuk 4 évre, átlagosan 0,3%. Ez annyit tesz, hogy a kormány választási ígérete 10%-ot sem ért! Hasonló a helyzet a munkaerő piaci fronton is, gondoljunk a beígért 1 millió új munkahelyre. Bajalexet a minap jegybankelnökként kitüntető – tehát közéleti szerepzavarban szenvedő – Matolcsy személye és viselt tisztsége arra is garancia, hogy forintunk az euróhoz képest a háromszázas álomhatár fölött szárnyal kitartóan…
index.hu
Varga Mihály tehát nem más, mint Matolcsy dublőre, némileg szalonképesebb változata, de csak a retorika szintjén. Legalább nem mond égbekiáltó, a magyar valóságtól elrugaszkodott eszetlenségeket, tündérmesékben nem utazik. Paradigmaváltásra azonban képtelen. Ő is csak az adóprés fokozásában gondolkodik, mint elődje, mondhat az Európai Bizottság a magyar költségvetés és gazdaság stabilitásáról és fenntarthatóságáról azt, amit akar. Egyik fülén be, a másikon ki… Matolcsy 1600 milliárdos megszorításaihoz képest persze még kismiska az általa eddig elkövetett 200 milliárd, de tegyük hozzá, időarányosan teljesíti az orbáni verdiktet.
De nézzük csak meg közelebbről, milyen közgazdasági leleményekből adódik a 120 milliárdos kiigazítás, a meglepetésadók rendszere. Előzetesen csak annyit: sok új nincs a fideszes gazdaságfilozófia napja alatt. A korábbi válságadók terheit növeli úgy, hogy azt a magyar emberek pénztárcája sínyli meg végül. Ez a családbarát gazdaságpolitika, amely az állami bevételek végsőkig tartó fokozásával egyáltalán nincs tekintettel a vállalkozások és háztartások teherbíró képességére. (Az emberek többsége vélhetően kiegyezne egy olyan kormányzással, amely a családi büdzsé 3%-os hiányát tartaná a közjó értelmének. De ma Magyarországon nem ebbe az irányba mennek közös dolgaink.)
A Varga-csomag részeként emelkedik a bányajáradék 18%-ról 22%-ra, amitől 70 milliárdot remél a pénzügyi kormányzat. Alighanem tankoláskor észleljük a különbséget. Augusztus elsejétől duplájára emelik a készpénzfelvételi illetéket – tranzakciós adót is, ami már leplezetlenül az embereket direkten érintő sarcnak tekinthető. Ráadásul megszűnik a 6000 Ft-os felső korlát is. A csoportos beszedések, átutalások díja 50%-kal drágul, ahogy a bankkártyás kifizetéseké is. A bankok már eddig is 95%-ban áthárították a tranzakciós adót az ügyfelekre, és ezután a kártyás vásárlásoknál sem lesznek kíméletesebbek. Csak ez az egy tétel egy átlagos jövedelmű magyar polgárt évente közel tízezer forinttal rövidít meg.
Kiagyalták az egészségügyi hozzájárulással tetézett kamatadót is, amely a betéteseket sújtja 16+6%-os teherrel, amennyiben 5 éven belül hozzányúlnának szükség okán megtakarításaikhoz, amit már adózott jövedelmeikből kuporgattak össze. Az Orbán-rendszert finanszírozó békekölcsönökre, a közpénzen agyonkampányolt kincstárjegyekre természetesen nem vonatkozik a 16%-os kamatadót tetéző 6%-os egészségügyi hozzájárulás levonásának kötelessége.
Évi 15-20 milliárdot vár Varga Mihály a telekomadó emelésétől is. A csomag az alig egy éve bevezetett percenkénti 2 Ft-os díjat 3-re emeli, és az SMS üzenetekhez is hasonló mértékben a céges telefonálásnál, de drasztikusnak tűnik az előfizetés éves díjtételének háromszorosára növelése is. A telefontársaságok, ahogy eddig is, a legkülönfélébb trükkökkel hárítják majd tovább az ügyfelekre a megemelkedett költségeiket. Ma Magyarországon a legmagasabb a mobilszolgáltatás adótartalma egész Európában. Ne csodálkozzunk azon tehát, hogy háztartási kiadásaink egyik legbosszantóbb tételeként vagyunk kénytelenek mindezt tudomásul venni attól a rekviráló kormányzattól, amely ezek után még mindig az Emberek Kormányának titulálja önmagát.
A 2. Varga-csomag nem szól még arról a nem mellékes pénzintézeteket sújtó válságadóról, amelyet 75 milliárdos mértékben az önkormányzati adósságátvállalás miatt vetettek ki kompenzációként. Ezzel a bankszektor már éves szinten több, mint 400 milliárdos terhet kénytelen elviselni, ami több mint az összes vállalkozási nyereségadó! Ne csodálkozzunk ezek után a hitelezés befagyasztásán vagy a rövid távú személyi kölcsönök egekbe szökő THM rátáin. A bankok is – hasonlóan a mobilszolgáltatókhoz – minden csibészséget elkövetnek majd veszteségeik csökkentéséért. Ha már ez sem segít, legföljebb kivonulnak az országból, és a focikirály Csányi, az OTP tulajdonos-elnöke és az éppen most államosított takarékszövetkezetek maradnak. És akkor sikerül a bankszektort visszaterelni az államszocialista karámba. Orbán és Csányi pedig tovább gömbölyödhet a focimeccsek elmaradhatatlan díszvendégeként a VIP páholyban. De nehogy bárki abban reménykedjék, hogy nekünk ettől valamivel is jobb lesz. Az állampárti monopolkapitalizmus soha nem vált még az egyenlő pályák és esélyek társadalmává, és a hatalom alávetettjeit sem polgárrá, hanem inkább kiszolgáltatott proletárrá változtatja. Ez utóbbinak viszont mindig megadatik az a történelmi illúzió, hogy csak láncait veszítheti… Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!