Játszunk el kissé azzal a gondolattal, hogy mondjuk a ’80-as években volnánk. A demokratizálódó választási rendszerben immár többes jelölés is engedélyezett. Az állam-és kormánypárt képviselőjelöltjei mellett lehet voksolni a Hazafias Népfront függetlenjeire is – ámde tudjuk, ők is állampártiak. A nép végre szabadon kinyilváníthatja akaratát. A részvétel közel 100%-os, így a megválasztott új-régi kormány legitimitása megkérdőjelezhetetlen. A rendszer igazolja önmagát és eddigi „közjóért” tett fáradozásait. És akkor rájöhetünk arra a kesernyés tényre, hogy ez ma sincs másképpen. Ma is egy párt esélyes csupán a választópolgárok polikonformizmusa okán. Az emberek önmagukkal is elhitetik a változtathatatlanság értelmét, avagy élnek a közömbösséghez való elvitathatatlan jogukkal.
A felmérések szerint ugyan a potenciális szavazók többsége elégedetlen a kormány teljesítményével, és a váltásra voksolna. Ámde a protestálók egy része nem motivált kellőképpen. Ennek egyik oka az, hogy a csetlő-botló ellenzéki összefogásban nem lát kormányképes alternatívát. Még a baloldali elkötelezettek egy része is kételkedik a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány mesterhármas kormányzati együttműködésének esélyeit illetően.
ujpest.hu
A FIDESZ és Orbán győzelmének ugyan csak 40% örülne, de ez a kisebbségben levő legitimációs bázis mégis eldöntheti a választások kimenetelét szervezettsége és integritása okán. A „békemenet” is újabb, mindent eldöntő demonstrációra készül. Soha nem látott mozgósítással szeretnék meggyőzni a kétkedőket és ellenfeleiket: 1 millió narancsbarátot vonultatnának föl, ország-világ színe előtt demonstrálva a nemzeti kormányzásba vetett töretlen hitet. Ez azt jelenti, hogy minden második fideszest mozgósítanák az akcióra. Ma Magyarországon az a helyzet az egyoldalúan kierőszakolt választási törvénytechnikának köszönhetően, hogy 2 millió „igaz” magyar eldöntheti 8 millió honfitársa sorsát újabb 4 évre. A kormánypártok által kiókumlált játékszabályok szerint tehát kisebbségből is lehet akár abszolút többséget szerezni a magyar parlamentben. A legitimációs deficit pedig senkit ne érdekeljen ott, ahol a demokrácia minőségét úgy mérik, hogy a győztes mindent visz. Egy-egy körzetben ez úgy is realizálódhat – különösen a számtalan kamupárt szavazatvadászata okán -, hogy akár egyharmaddal is lehet nyerni. Ráadásul a pártlistákra menő töredékszavazatok duplán értékesek a fideszes választási játékszabályok szerint. Ha pl. Baján az egyébként korrupcióba keveredett kormánypárti jelölt csak 17000 szavazattal nyer, és a második, mondjuk, 14000-et kap, akkor 2999 szavazat a FIDESZ-KDNP pártlistáját gazdagítja úgy, hogy nem mellesleg a jelölt is elkönyvelheti a parlamenti mandátumot. Mondhatná az egyszerű szavazópolgár, hogy ilyen a világon nincs, pedig de, méghozzá napjaink Magyarországán. A győztes mindent visz, a vesztesnek pedig még morzsa sem marad. A szavazópolgárnak pedig ebben a rendszerben redukálódik a képviselethez való joga.
Az Alaptörvény szerint ugyan mindenkinek csak egy voksa van, de valakinek ez duplán érvényesül – jelöltre és listára egyaránt megy. Tehát beigazolódik az orwelli diktatúra alapelve: „minden állat egyenlő, némely állat még egyenlőbb.” Történelmi szemtanúi és elszenvedői lehetünk hamarosan ennek a színjátéknak, ahol politikai kisebbségből lehet abszolút parlamenti többséget kreálni, egy újabb kétharmados hatalmat, ahol a győztesek ismét a forradalmárok túlbuzgóságával ünnepeltethetik magukat, mint a második rendszerváltás hőseit.
Ha mégsem sikerülne mindez amúgy első blikkre, úgy ott áll tettre készen és hatalomra éhesen a szélsőjobbos gárda, hogy besegítsen a nemzeti oldal végső győzelméhez. Ennek a forgatókönyvnek is van reális esélye, még akkor is, ha a következményei itthon és külföldön egyaránt katasztrofálisak lennének. A kampányból világosan látható az, hogy a FIDESZ és Viktorunk ezzel a lehetőséggel is számol: tartózkodnak a jobbikkal való konfrontációtól, de még a legelemibb kritikától is. Hallgatásuk beleegyezés a jobbról előzni kívánó politikai konkurencia felé egy lehetséges FIDESZ- Jobbik koalíció reményében. Mert ne gondoljuk, hogy Orbán Viktornak ez a kétharmados hatalomért túl nagy árat jelentene – pl. az uniós kiközösítés tekintetében. Viktorunk eddig is eredményesen munkálkodott a szélsőjobbos program megvalósításán. Jóformán csak az Európai Unióban maradás jelentett kivételt jól megfontolt anyagi érdekek okán. De lehet, hogy 2014. április 6. után már ez a tabu is feláldozásra kerül a nemzeti kormányzás oltárán, és a roma gyerekeket is végre nevelőotthonokba, vagy javítóintézetekbe lehet küldeni.
Megjegyzem egyéb iránt, hogy komoly fejtörést okozhat majd Viktorunknak, hogy Vonát melyik szaktárcával kínálja meg. Valószínű nem a külügyivel. Egyébként mindegyikre alkalmatlannak tűnik képzettségére és mentalitására tekintettel, de tárca nélkülinek elmegy…
Folyt. köv.