A minap az egyik újgenerációs humorista (stand up Nr. X.) figyelemreméltó matematikai bravúrjával hívta fel magára – és egy társadalompolitikai változásokat jelző tényre – a figyelmet. Azt találta mondani rövid ujjszámolás után: ha ma Magyarországon az egészből kivonunk kétharmadot, az eredmény négyötöd lesz! Ez a poén azért is torkolt felszabadító kacajba, mert nem fikcióra, hanem valóságra épült.
A Medián új típusú közvélemény-kutatásának eredményei is visszaigazolják a stand up-os nevettető meghökkentő következtetését: a kétharmados parlamenti tejhatalmat gyakorló FIDESZ-t az összes hazai szavazónak mindössze 22%-a támogatja. Érthető tehát a félelem és a kapkodás a hatalmon lévők táborában, amely a regisztrációval és a választási játékszabályok önkényes megváltoztatásával igyekszik a megcsappant bizalom ellenére talpon maradni. Az október 23-i békement már nem volt elég a kormányzati körök határtalan önbizalmának megőrzéséhez, mert erős civil háttérrel új erő – az Együtt 2014 mozgalom – lépett a magyar politikai színpadra, és egy csapásra 14%-ot vitt el a közbizalmi tortából. Az ellenzéki erők pedig, amelyek együttműködése nélkül a hatalomváltás esélye minimális, fölénybe kerültek a kormánypártokkal szemben.
ujszo.com
Diogenész közéleti változásokat jelző barométere már egy éve jelezte, hogy a politikai pártokból kiábrándult civilek előbb-utóbb helyet követelnek maguknak a közakarat kinyilvánításának piacán. Úgy tűnik, az első lépés megtörtént: csökkent a politikai közömbösségre ítéltettek tábora. Sikerült megszólítani a jobb és baloldalból kiábrándultakat és az el nem kötelezett szavazókat is. Igaz persze az a tény is, hogy a biztosan szavazók még ma is kisebbségben vannak (40%), de csak minden 4. magyar polgár akar távol maradni az urnától.
A magyar választások történetében már többször fordult elő, hogy a bizonytalan szavazók döntötték el a választások kimenetelét. Ez az egyharmad magyarság döntő részben most inkább hajlik arra, hogy a regisztráció és a kormánypártokra testreszabott új választási eljárási törvény dacára mégis elmenne, és nem kétséges, hogy többségüket az elégedetlenség motiválná szavazata leadásánál.
A választási játékszabályok diktátumszerű FIDESZ-es meghatározása, mely nyilvánvalóan a hatalom bebetonozására irányul akár kisebbségi támogatottság esetén is – így a hatalom legitimitása eleve megkérdőjelezhető – a szavazópolgárok szabad akaratának adminisztratív eszközökkel való korlátozása, úgy tűnik felborzolta az állampolgári kedélyeket, és felébresztette csipkerózsika álmából az el nem kötelezett rejtőzködő szavazópolgárokat is. Ezt tetézi a magyar valósággal köszönő viszonyban sem lévő kormányzati sikerpropaganda, amely – különösen Matolcsy főszereplésével – egyre inkább a kormányzati munka görbe tükre és abszurd populista színjátéka a kicsit is fegyelmes honpolgár előtt.
Ha csupán a pártválasztási preferenciákat nézzük, a FIDESZ még mindig „letarolná” az egyéni választókörzeteket a maga 22%-ával, de fölénye egyre csökken a 17%-ra izmosodott MSZP-vel szemben. Az új választási jogszabályokat erre a helyzetre találták ki, de nem számoltak a civilek és Bajnai színrelépésével. Az ex-miniszterelnök október 23-t követően szinte egy csapásra a legnépszerűbb politikussá vált, csak Áder János előzi meg (még), de ő is lefele tart a politikusi slágerlistán, akárcsak Kósa és Orbán Viktor. Nem véletlen, hogy a BKV-s buszos reklámkampányok és a FIDESZ-es álcivilek karaktergyilkos megnyilatkozásainak azonnal céltáblájává vált. Ők igyekeznek egyfajta Dugovics Titusz taktikával összemosni a politikailag marginalizálódó Gyurcsánnyal. Az pedig, hogy a választási törvénymódosítás ad-hoc csomagjába bekerült az a tétel, hogy egyesület nem indulhat, szánalmas politikai vicc.
Az Együtt 2014 mozgalom, amely a hatalomváltás társadalmi igényét megfogalmazó ellenzéki erőket tömörítő esernyőszervezetként fogant, szinte a semmiből csinált egy pillanat alatt komoly politikai tőkét magának. De ez a politikai újszülött azonnal szembesült egy halom dilemmával a politikai együttműködést illetően, ahogyan a civil kihívásra reagáló politikai potenciális partnerei is.
Az LMP kongresszusán szinte pártszakadásig menő kenyértörésre vitték a dolgot, mintegy bizonyítványt állítva ki arról, hogy Magyarországon nem lehet más a politika….A közéleti kötéltáncot járó ökoszociális (vagy mi a fene párt) szinte meghasonlott önmagával a csatlakozás és/vagy együttműködés dilemmája során.
Az MSZP számára is nagy fejtörést okozott a baloldali szavazótábort is elhódító Együtt 2014 mozgalom. Ők nyilván a javuló ellenzéki pozíciókból – és Mesterházy növekvő népszerűségéből – kiindulva hasonló integrátor szerepet szánnak maguknak, a Millát és a Szolidaritást pedig csupán hatalomváltó társutasnak tekintik.
A Gyurcsány vezette DK pedig – úgy tűnik – inkább vállalhatatlan ballasztot jelent a Bajnai vezette együttműködés civil erői számára.
A 10%-on stagnáló Jobbiknak is pofon az Együtt 2014 mozgalom színrelépése, ugyanis politikájuk egyetlen potens eleme az volt, hogy ők az elmúlt 20 év hibáit azért ostorozhatják hitelesen, mert eddig nem vettek részt a hatalom gyakorlásában. Az új mozgalom viszont ezt a kenyeret veszi el a Jobbik elől, amely az elmúlt két évben két dolgot bizonyított:
1. Nem tud alternatívát adni Magyarország megújulásának.
2. Szélsőjobboldali vadhajtásként a honi közéletben és a nemzetközi politikában egyre szalonképtelenebbé vált. Ráadásul a FIDESZ tudatosan szívja el előle a levegőt, EU ellenesség, antikommunizmus, szegény- és cigánykérdés és nemzeti identitásformálás tekintetében egyaránt.
Nem elképzelhetetlen, hogy előbb köttetik meg egy FIDESZ-Jobbik választási koalíció – ha a helyzet úgy kívánja – mint egy politikai középerőket tömöríteni szándékozó, civil mozgalmi centrummal létrehozandó ellenzéki együttműködés. Ez utóbbinak azonban pártpolitikai önérvényesítésen innen és túl az adja a reményt és az erőt, hogy ma Magyarországon négy emberből három úgy gondolja, hogy Orbán Viktor és a FIDESZ kormányzása alatt rossz irányba mennek a dgok (Még a FIDESZ-es törzsszavazók egyötöde is ilyen önkritikus.)
Ha az Együtt 2014 mozgalom a jövő év során megfelel a szociális biztonságot és gazdasági alternatívát csendesen követelő társadalmi elvárásoknak, akkor nem lehet kétséges, hogy kié lesz az ellenzéki integrátori szerep. Ezt a kötéltáncot azonban Bajnaiéknak még el kell járni, vélhetően erősödő jobboldali szélviharban. Esélyüknél csak a felelősségük nagyobb abban, hogy a politikából kiábrándult fél Magyarországot és az ellenzéki elkötelezetteket a váltás reményében képesek lesznek-e mozgósítani…