Miközben a csapból is rezsicsökkentő kampány folyik, a kormány ismételten azon mesterkedik, hogy amit egyik kezével adott, azt a másikkal kamatostul vegye vissza. Természetesen az eddig is bevált trükkel: úgy, hogy észre se vegyék, hogy az „Emberek Kormánya” zsebtolvaj módjára polgárok zsebében matat és lenyúlja még azt is, amit már egyszer-kétszer adóval megsarcolt. Az újabb 120 milliárdos Varga-féle megszorító csomag – idén már másodszor – vágja meg a közös és méltánytalan teherviselésbe belefásuló magyar honpolgárokat. Teszi mindezt a nép nevében és érdekében, az unos-untig hangoztatott unortodox gazdaság-és társadalompolitikai sikerpropaganda jól bevált receptje szerint, vagyis a válságból való kilábalás közterheit a bankokkal, multikkal, vállalkozókkal fizetteti meg.
A fosztogató és kiszámíthatatlan adópolitika kárvallottja azonban végül is a magyar kisember lesz, az ostor vége az ő hátán csattan, amikor az agyonadóztatott pénzügyi, kereskedelmi, telekommunikációs és egyéb vállalkozások termékeik értékesítésekor a legkülönfélébb trükkökkel áthárítják a fogyasztókra a rájuk kirótt állami sarcot vagy annak egy tetemes részét. A költségvetési egyensúlynak, a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésének, az orbáni szabadságharc kérészéletű sikereinek árát a magyar fogyasztópolgárokkal fizettetik meg.
Orbán Viktor zsebre dugott kézzel, mint egy botcsinálta médiasztár vonult be legutóbb a brüsszeli csúcstalálkozóra. Nemzetközi sajtótájékoztatóján kinyilatkoztatta, hogy tulajdonképpen mi volnánk ismét a legvidámabb barakk. Már nem csak Közép-Keleten, hanem Nyugaton is. A bányászbéka ülepe alól induló 0,5%-os növekedésünkkel, a 3%-os államháztartási hiányunkkal és inflációnkkal, az államadósságunk 80% körüli mértékével, a közhasznú robotoltatásra alapozott foglalkoztatási statisztikáinkkal és a javuló életszínvonallal. (Már akinek javul.) A magyar kormány, amely magát rendre Magyarországgal azonosítja, tehát egyedülállóan jól teljesít – hangoztatja. Olyan ez, mintha Pistike maga töltené ki a bizonyítványát: mindenből jeles. Ergo a magyar unortodox modell, a fosztogató-osztogató állam(párti) berendezkedés példaértékű lehet a többi európai tagállam számára is.
Mindeközben a kelet-közép európai sorstársaink elhúztak mellettünk az európai felzárkózás történelmi versenyfutásában, és immár csak a balkáni államok jelentenek viszonyítási pontot a hazai gazdasági teljesítmények dolgában. Romániával és Bulgáriával együtt sorolnak minket a „futottak még” kategóriába, vagy az európai mezőny vigaszágába. Anakronisztikusnak tűnik innen nézvést a júliusi visegrádi soros vezetésünk: úgy elnököl Viktorunk Közép-Európában, hogy a lengyelek, csehek és szlovákok jóval előttünk járnak életszínvonal, termelékenység, szociális biztonság és demokrácia vonatkozásában csakúgy, mint jövőbeli sikeresélyek tekintetében. Ők már most elérték a mediterrán Európát jólét és szabadság tekintetében, és bíztatóak a kilátásaik a nyugati felzárkózást illetően is. Eközben mi balkanizálódunk politikai stílus és nemzetgazdasági eredményeink tükrében egyaránt. Alkotmányunk és választási törvényünk pedig az egypártrendszer irányába tereli az országot és a demokratikus centralizmus felé a közéleti akaratképzést.
balkan.hu
Az orbáni unió ellenes szabadságharc legújabb eseménye a magyar vétójog lebegtetése az Európa Tanácsban. A kuruckodás most arról szól, hogy a tagállamok gazdaság-és költségvetési politikájának összehangolására közmegegyezéssel létrehozott új eljárásrend, az ún. európai szemeszter ajánlásait utasítjuk vissza, ami komoly pénzügyi szankciókat vonhat maga után. A nacionalista magyar populizmusnak azonban semmi sem drága, ha a kormánypárti szavazótábor integrálása a mindenek felett álló cél. Ebben pedig eddig eredményesnek tűnik a rezsim a közvélemény-kutatások tükrében. De nézzük mik is ezek a Magyarországnak szóló uniós tanácsok, amellyel a Bizottság a gazdasági és társadalmi stabilitást véli megerősíteni hazánkban! Folyt. Köv.