A kormányzati sikerpropaganda 3 pillére épül. Az első, hogy csökkentettük az államadósságot, a második, hogy növeltük a foglalkoztatottságot, a harmadik pedig az, hogy progresszív pályára állítjuk a gazdaságot. Az államadósság-csökkentés köztudottan nem jött be: ma ott tartunk, ahol 2010-ben, a GDP-hez viszonyított magyar adósságállomány aránya 82,5%, miközben a fülkeforradalmi alkotmány 60%-ot irányoz elő. Erre is van kényszeredett magyarázat, amely mindig a külső tényezőket okolja a kudarcért. Ilyen a forintromlás, amely a kormánypropaganda szerint nyilván az euroövezeti válság egyenes következménye, no meg a magas kamatozású dollárkötvényeké, amelyeket mi dobtunk „nagy sikerrel” az amerikai piacra. Az, hogy ez drágább megoldás, mint az IMF hitel, nem zavarta Matolcsyékat.
Nekünk így is jó…
Ha maholnap választások lennének Magyarországon, ismét a FIDESZ győzne a Medián májusi felmérése szerint. Újabb fülkeforradalmat ugyan nem jósol a politikai barométer, de a választani tudó biztos szavazók körében a kormánypártok 45%-ot tudhatnak magukénak. A jobbikkal (15%) együtt majdnem kétharmadot. A jobboldali szavazók által megerősített legitimitás tehát nem kérdőjeleződött meg három év után a kormányzás minden kudarca és hibája ellenére sem.
„Dolgozz többet, jobban élsz?” Avagy gondolatok a munka-alapú társadalomról
„Aki nincs velünk az ellenünk van.”
A Rákosi diktatúrából ismert káderpolitikai elvek és praxis reneszánszát élhetjük át napjaink narancsillatú Magyarországán. A politikai köztisztviselőktől (miniszterektől a helyi képviselőkig) az állami-önkormányzati vállalatok és intézmények menedzserein át a tankerületek igazgatóiig a fideszes nomenklatúra vazallus-és lojalitás elven kiválasztott embereit ültették vezetői székekbe. Az elsődleges szempont a politikai megbízhatóság és elkötelezettség, szakmai elismertség és rátermettség alig-alig számít.
„Dolgozz többet, jobban élsz?” Avagy gondolatok a munka-alapú társadalomról részletei…
Brüsszeli anziksz II.
A kormány militáns retorikája – amelynek valódi címzettje a honi szekértábor és az elhódítandó jobbikos szavazóbázis – és a nemzetközi párbeszédben minősíthetetlen alpári megnyilatkozásai már a néppárti frakció meghatározó politikusaiban – így Angela Merkelben – is az európai demokrácia alapértékeinek fenyegetettség-érzését váltják ki. Így nehéz lesz tárgyilagos vitát lefolytatni a Tavares-jelentésről, amelyet maga a miniszterelnök titulált a hétvégi interjúban politikai és emberi jogi ürügynek a hazánk elleni brüsszeli támadáshoz. Ráadásul a túlzottdeficit-eljárás lezárását követelő kormányunk – amely szeretné, ha a Bizottság nem mérlegelne jogállami, politikai szempontokat a gazdasági szankciók tárgyalásakor – hadüzenete egyértelmű: „Ha az EU ragaszkodik ahhoz, hogy még javítani kell a költségvetésen, természetesen nem zárkózom el a bankok, a multinacionális cégek adójának vagy a tranzakciós adó megemelésétől.” – mondta Orbán a hétvégén (pontosabban 2013. május 17-én).
Brüsszeli anziksz I.
„Haza csak ott van, hol jog is van”
(Petőfi)
Ez idézet a mottója annak a Tavares-jelentésnek, amely szelet ugyan vetett a magyar jogállamiság és demokrácia tárgyában, vihart azonban nem aratott. A politikai időjárásjósok szerint azonban ami késik nem múlik, ugyanis a „magyar ügyet” hamarosan tárgyalják az unió döntéshozó fórumai, a Bizottság és az Európa Parlament egyaránt.
Ide a dohányt!
A história ismétli önmagát azon egyszerű oknál fogva, hogy a történelem kereke forgatja. Erre a következtetésre juthatunk a tavaszi trafikosztogatás – avagy a párt állalmilag szervezett dohányáruda korrupció – elemzésekor. Anno 1919 utáni lekarcsúsított „Kismagyarország” trafikügyben hasonló hatalmi visszaélésekről adott számot, mint ma közel 100 esztendővel a történtek után
Három esztendő
Három év nem a világ, de Magyarországon az elmúlt esztendők hosszabbnak tűntek a fülkeforradalmárok jóvoltából. Mondhatnánk önmagunk megnyugtatására, hogy már ideje volt a radikális változásnak, azonban, ha summázzuk a történteket arra jutunk, hogy nem csak rosszabbul élünk mint néhány éve, hanem arra, hogy még a jobb magyar élet reménye is szertefoszlani látszik, mert immár a 7. szűk esztendő meredek lejtőjén csúszunk egyre lejjebb.
A strasbourgi magyar reggeli
A mai napi európai diskurzus a magyar ügy tárgyalásának csupán előjátékát jelenti, mert a 4. alkotmánymódosítás után – amely az unió jobb és bal oldali térfelén egyaránt kiverte a demokrácia biztosítékát – az alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság jelentése nyomán az európai kormányként működő Bizottság júniusra tette a „politikai hungarikum” tárgyalását.
Rajzfilmüzenetek
Az elmúlt hetek egyik legbeszédesebb eseménye volt a rajzfilmüzenetek formájában kifejtett német-magyar párbeszéd. Indult a diskurzus azzal, hogy a német közszolgálati televízió gyermekműsorában futott egy rajzfilm, amely félreérthetetlenül Orbán Viktort ábrázolta negatív szerepkörben – Kócos Petiként -, arra okítva a német nebulókat, hogy ettől a mumusként beállított figurától, aki a demokrácia, a szabadság és jólét megrontója, óvakodni kell a tudatában ébredező ifjúságnak. A demokratikus jogokat. európai szerződésekben vállalt közösségi kötelezettségeket és íratlan nemzetközi etikai normákat sorozatosan megszegő Viktorunk tehát ismét megkapta a kokit, ezúttal áttételesen magától a konzervativizmus európai védőbástyáját jelentő Angela Merkeltől.
Az autonómia vége, avagy a jegybank megszállása II.
Joggal aggódhatunk-e a jegybank és a forint sorsát illetően Orbán Viktor jobbkezének, Matolcsy Györgynek jegybankelnöki kinevezése után? A jelek arra utalnak, sajnos igen. No, nem csak azért, mert kutyából nem lesz szalonna, hanem a valós történések okán is.
Az autonómia vége, avagy a jegybank megszállása II. részletei…