Aligha tévedtünk el a magyar politikai viszonyok sűrű rengetegében, ha a választási regisztráció FIDESZ-es ötlete alapján arra a gondolatra jutunk, hogy ez is újabb lépés az orbáni álom felé, amely arról ábrándozik, hogy 15-20 évre szavatolja a „centrális politikai erőtér”, azaz a FIDESZ és Orbán Viktor regnálását Magyarországon.
A hatalomváltás esélyeinek és a választópolgári szabadságnak ez a feliratkozással tetézett adminisztratív korlátozása újabb alkotmányossági és európai uniós aggályokat vethet fel – tegyük hozzá joggal –, mint azt Sólyom László aszófői beszédében előre jelezte. Alkotmányellenesnek, a szabad és titkos választás elvének és nemzetközi szerződésekben foglalt uniós polgárjogi normák megsértésének nevezte az előzetes regisztrációt az exállamfő. Kósa Lajos erre a tőle megszokott szerénységgel úgy reagált, hogy Sólyom is tévedhet.
Forrás: index. hu
Abban még a kétharmados törvényhozó erőhatalom is egyetért a demokratikus szabadságjogokért szélmalomharcot folytató ellenzékkel és civil szervezetekkel, hogy az előzetes regisztrációval megrostált választók majd kevesebben fognak szavazni. Az eddigi 60-70%-os részvétel 50% alá csökkenhet. Ez mindenképpen a demokrácia szűkítését, a népszuverenitás legitimáló erejének fogyatékosságát jelenti. Pedig ez utóbbi a kormányfő érvrendszerének egyik sarkalatos pontja, amelyre a sokat vitatott, elhibázott döntések – lásd sajtószabadság, a munkavállalói jogok csorbításáról vagy az adózásról szóló törvények – során a kormányzás széles körű népi fölhatalmazására szokott hivatkozni. Igaz, hogy ezeket a társadalom többsége számára kellemetlen döntéseket sem az ellenzékkel, sem az érintett társadalmi szervezetekkel nem egyeztette, de össznépi (pl. népszavazás) támogatást sem igényelt hozzá, legfeljebb valódi érdekegyeztetés helyett a hatalmi önigazolási törekvéseket szolgáló, egyre átlátszóbb trükköt, a nemzeti konzultációt erőlteti. (A legutóbbi konzultáció látványos kudarca, hogy a rendkívül költséges reklámkampány ellenére, a kiküldött kérdőívekre a polgárok 92%-a nem válaszolt. Ebből sem okulva kéretlenül újra megjelentek Orbán Viktor fura mosolyával díszített újabb levelek a háztartásokban augusztusban)
A FIDESZ szavazótáborának eróziója már evidencia a választások félideje után, de a választópolgári apátia is soha nem látott méreteket öltött. A kormány elbizonytalanodott a választási sikeresélyeket illetően, ezért próbálja a kétharmados döntéshozói monopóliuma révén, a hatalmi taktikák törvénybe iktatásával – a választási törvény toldozásával-foltozásával – előre lejátszani a választásokat. Arra is felkészültek, hogy akár a többségi népakarat ellenében is nyerhessenek, így kisebbségből is megszerezhessék a mandátumok többségét az egyfordulósra szűkített – így a koalíciós taktikának az esélyét minimálisra csökkentő – választási szisztémában. A jelöltállításhoz szükséges kopogtatócédulák számát tavaly megemelték, hogy megszűrjék az ellenzéki kispártokat, az idén viszont az eltörlésüket javasolják. A képviselőjelöltek becsekkolásához immáron csak 200 ajánlás szükséges, és bármely állampolgár több jelöltet is támogathat aláírásával. Ha van politikai korrupciós trükk, akkor ez a törvénybe iktatandó rendelkezés valóban szélesre tárja a visszaélések kapuját a választási kampányban. A FIDESZ szándéka nyilvánvaló: minél több a jelölt, annál jobban elaprózódnak, ezáltal politikai hulladéktemetőben landolnak a szavazatok. Így aztán valóban „paprikajancsik, bohócok, kalandorok, haszonlesők, megélhetési emberek” – ahogy Kósa Lajos hamisítatlan bulvárstílusban előadta a választási törvény módosítását – kerülhetnek a politika színpadára Magyarországon 2014-ben.
A hatalmi „oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazását a kormányerők részéről az is alátámasztja, hogy a kampányfinanszírozásnál a jelöltek támogatását szorgalmazzák a pártfinanszírozás helyett. Könnyen lehet, hogy baloldalinak, zöldnek, vagy szélsőjobbosnak álcázott politikai kalandorok, a FIDESZ háttértámogatásával független civilként szállnak majd ringbe az ellenzéki szavazótábor megtévesztésének szándékától vezérelten, és nem mellékesen a milliós kampánytámogatás megszerzésének reményében.
A regisztrációs kötelezettség mellett tehát a tervezett törvénymódosítás kinyitja az országgyűlési képviselőjelölt-állítás kiskapuját a haszonleső közéleti szélhámosok előtt is. Ez a választópolgárok megtévesztésére kieszelt trükk nem csupán az ellenzéki pártok sikeresélyeit csökkenti, hanem elsősorban a parlamenten kívüli civil ellenzéket, pl. a Szolidaritás Mozgalom jelöltjeit érintheti hátrányosan, mert ad absurdum előfordulhat, hogy tucatnyi független – többnyire pártklánok – indul egy választókerületben, és mindegyiket Kovácsnak hívják. Választópolgár legyen a talpán, aki ebben a kampánykáoszban eligazodik!
A jelöltállítás megkönnyítése azonban kétélű fegyver: bizonyára a baloldal is lesz oly leleményes, hogy független civilként jobboldali keresztény-nemzeti értékeket valló jelölteket indít a FIDESZ-KDNP konkurencia gyengítésére. A jelöltállítás és a kampányfinanszírozás kormányzati hatalmi érdekektől vezérelt taktikai reformja tehát nem a tiszta politikai versenyhelyzetet és a polgári tudatosság erősítését szolgálja, hanem zavaros víz elvében fogant. A FIDESZ törzsszavazói táborának erősségében bízva úgy alakítja a választási játékszabályokat, hogy ellehetetlenítse az egyébként is problémás ellenzéki-civil összefogást, amely az egyetlen esély a hatalomváltásra.
A választópolgárok megszűrése a regisztrációval az amúgy is növekvő politikai apátiából fakadó közömbösségre játszik. Ha már előzetesen el kell menni a polgármesteri hivatalba, ott sorban állni, várakozni, adatlapot kitölteni, akkor inkább sokan e megalázó eljárás – hogy bizonyítsam, hogy Én vagyok Én – ellen a távolmaradással, a választásokból való automatikus kiiratkozással válaszolnak. Az öntudatos és elkötelezett FIDESZ-es szavazótábor viszont mozgósítható. A nemzeti konzultációkkal felfrissített Kubatovlisták alapján és a mozgósítási kampányokban megedződött pártkatonaság révén. Ez utóbbiban a FIDESZ verhetetlennek tűnik.
A kormányzat elmúlt évekbéli káderpolitikai gyakorlata, amely az egyre jobban elburjánzó állami és önkormányzati bürokrácia pártállami szisztémáját rekonstruálta – a megfelelő pártkatonát minden fontos pozícióba elvét követve a végrehajtó hatalom szinte minden területén – egy a FIDESZ-hez egzisztenciálisan is kötődő, lojális hivatalnokréteget termelt ki. Ennek az újdzsentri nemzeti középrétegnek a legújabb vadhajtása a Nemzeti Választási Központ, ahol a zsíros állásokba helyezett pártszimpatizánsok gondoskodnak majd a választások olajozott lebonyolításáról. A szavazás tisztességét és átláthatóságát kérdőjelezi meg a törvénymódosításnak az a pontja is, amely a nemzetközi megfigyelők számára csak és kizárólag a Nemzeti Választási Központot jelöli ki hírforrásként.
A választási regisztrációval kapcsolatos anomáliára a FIDESZ-en belüli (félre)értelmezési kísérletek is utalnak. Az előterjesztők számára sem evidens, hogy 2014-ben a parlamenti voksolás előtt vajon 4 évre előre (beleértve az európai és az önkormányzati választásokat is) vagy minden szavazás előtt lehetséges-e a feliratkozás. Lázár így, Kósa úgy értelmezi az általuk beterjesztett törvénymódosítást. Valószínűleg Kósa téved (ám a kormányfővel versengő hatalmi exhibicionizmusa okán ezt soha nem ismeri be), mert a választási eljárásról szóló törvénytervezetben az szerepel, hogy az országgyűlési választásokat követően „…csak azok iratkozhatnak fel, akik ezen időszak elteltét követően szereznek választójogot.” Lehetséges, hogy Kósa nem olvasta saját előterjesztését?
Forrás: nepszava.com
A regisztrációs ügy gondnoka Lázár János – aki korábban azt ígérte, hogy nem ilyen zsebből előrángatott képviselői indítványok útján fognak törvényeket alkotni a T. Házban – arról is gondoskodott, hogy az Alkotmánybíróság se köphessen bele a FIDESZ-es levesbe.
Ugyan a demokratikus joggyakorlathoz való visszatérést ígérő politikai duhaj – mármint Lázár – előre megnyugtatott mindenkit arról, hogy előzetes normakontrollt kérnek az AB-tól, de egyúttal a gondolatot tett követte, mert az amúgy kőbe vésettnek titulált FIDESZ-es Alaptörvény vonatkozó passzusainak módosítását is kérte mintegy a megszentelt új magyar alkotmány megszentségtelenítése gyanánt és az alkotmánybírák lehetséges ellenvetéseinek kizárása okán. Így a demokratikus rend őreinek nem kell majd foglalkozni a regisztráció ügyével, mert a kőbe vésett passzusokat – ha újra vésik is – nem vizsgálhatja. Ezt is a kétharmados erőhatalom találta ki: abszurd módon a demokratikus jogrend legfőbb őre, az Alkotmánybíróság magát az Alaptörvényt nem vizsgálhatja. Ez valóban nem a nyugati kompromisszumkereső demokráciára, hanem a vadkeleti erőszakuralomra jellemző, ahol se a parlament, se az AB nem szabhat gátat a kormány hatalmi önkényének. Még akkor sem, ha már teljes lesz a jogbizonytalanság és közéleti apátiába keres menekülést a kétharmad. Lehet, hogy az aktuálpolitikai szándékokból agyon-vissza vésett alaptörvényből végül kőhalom lesz, ahogy a regisztrációt követően akár a fülkét is elvitethetik. Mi lesz akkor a fülkeforradalmiság korszakváltó illúziójával?
Érdemes elolvasni még: Nem választás http://magyarnarancs.hu/publicisztika/nem_valasztas-77133