„Alkotmányellenes, de alaptörvényes” – mondta a választási regisztrációról egy ex-alkotmánybíró – Kolláth György, aki bölcs humorával és kockás csokornyakkendőjével még a közpolitikai depresszióba esett tévéleső honpolgárt is felébreszti egykedvűségéből. Igazi magyar törvényalkotói termék tehát a regisztráció (amolyan fából vaskarika), amely valószínűleg értékesíthetetlen exportterméknek bizonyul a nemzetközi közjogi piacon, és a leócsárolt brüsszeli bürokratáknak is lesz hozzá néhány keresetlen szavuk. Már a nyáron megmondta előre a korábbi köztársasági elnök, Sólyom László is, hogy alkotmányellenes és nemzetközi jogi normákba és szerződésekbe ütköző a választási eljárási törvény eme módosítása, sőt még magyarázatképpen hozzáfűzte, hogy sok más FIDESZ-es törvénygyárból származó selejttel együtt nem a nemzet, hanem a hatalomban lévő párt rövidtávú önérdekeit tükrözi.
A minap a magyar diaszpóra konferencián a miniszterelnök megerősítette a tervezetet: a regisztrált külhoni magyarok levélben is szavazhatnak majd, előre gyártott válaszborítékban, miközben a hazához hűséges, röghöz kötött honfitársainknak pedig sorakozót fújat a kormány az okmányirodák előtt. Ha még nem ment el végleg a kedvük az egész választási hercehurcától, ott majd végképp elfogyhat a választási türelem. Így vagy úgy… , mert ez a választásmanipuláló csodafegyver, a hatalmi szándék ellenére fordítva is elsülhet. A magyar ember– amióta kibújt a turultojásból, mint mostanság megtudtuk ősi eredetünk rejtélyének titkát – nem szereti, ha sorállásra kényszerítik. Az ilyesmiről rossz emlékei vannak a nem is oly régi múltból. De ha már odacitálják, hajlamos elgondolkodni azon, hogy ezt ki és milyen céllal műveli vele. Sőt, gondolatait megosztja a többi sorban állóval is. Így izmosodhat a nemzeti öntudat kollektív akarattá. Végül a fapuska is elsülhet…
Van persze kényelmesebb megoldás is; az online regisztráció: a kormányzati ügyfélkapun keresztül a tudatos polgár kényelmesen besétálhat a választási „paradicsomba”. Eddig egy millióan regisztráltatták magukat erre az okmányirodákon. A többi hat millió pedig mehet sorban állni. Különösen a szegényebb, alacsonyabban iskolázott, peremhelyzetben élő milliókat rekeszti ki a regisztráció. Feltehetően szándékosan. Ők ugyanis egyértelműen az Orbán-rendszer szegényellenes politikájának kárvallottjai. Valószínű, hogy protestszavazók lennének, ha eljutnának az urnákig.
Azt, hogy a választási regisztrációról szóló törvény a demokratikus választási szabadság beszűkítésével egyenlő ma már nem is vitatott kérdés. Nem véletlen, hogy népszerűtlen döntés. A FIDESZ-esek bizonyára kimatekozták, hogy mit nyerhetnek a réven, amit most elveszítenek a vámon. Még a nemzeti szimbólumokkal a hétről-hétre fanatizált jobboldali törzsszavazók többsége sem ért egyet a regisztráció nyűgével, az összes szavazónak pedig 80%-a utasítja el ezt az állampolgári autonómia elleni hatalmi önkényt. Az arány kísértetiesen hasonló ahhoz, amit a „rossz irányba mennek a dolgaink” típusú válaszoknál tapasztalhatunk. A többség tehát elégedetlen, de az elégedetlenségnek az egyik következménye a reménytelenséggel párosuló politikai közöny. Valószínű erre a politikai apátiára kíván rájátszani a regisztráció: akinek még nem ment el végleg a kedve a közügyek gyakorlásától, most majd adminisztratíve elveszik.
Sok honfitársunknak – jobboldaliaknak is – tele a hócipője a magyar „valóságcsinálással”. Az elégedetlenek közül viszont soknál a pohár épp a regisztráció megalázó bevezetésével telt be. Az irracionális konzekvencia pedig így hangzik: inkább el sem megyek, ha már ilyen rögös utat jelöltek ki számomra a váltás reményét ígérő urnához. Sok meggyőződéses demokratának ez a politikai immunreakciója. Így próbál tiltakozni a választási színjáték ellen, nem kíván politikai statisztává degradálódni. A hatalom logikája erre épít: a mozgósítható törzsszavazói bázis úgy is elmegy, nekik talán még külön zöld ablakot is nyitnak a regisztráció során a többségében FIDESZ-es helyi önkormányzatok okmányirodáiban. A többiek pedig duzzoghatnak ugyan, de jobb, ha távol maradnak. Ezt a választói magatartást az is valószínűsíti, hogy az ellenzéki szavazók körében a regisztrációval kapcsolatos elutasítás mértéke jóval magasabb, mint a kormánypártiak esetében.
A hatalom bebetonozáshoz szükséges cementet pedig majd a külhoni szavazatok jelentik: határon túl a jelenlegi magyar kormány támogatottsága jóval magasabb, mint a kormányzás hibáit és terheit elviselni kénytelen hazai polgárok körében. Orbánék pénzt, paripát, fegyvert nem kímélnek a külhoni magyarok kegyeinek elnyerése érdekében, még akkor sem, ha – mint láttuk ezt az erdélyi önkormányzati választási kampányban – külhoni megosztó politikájukkal többet ártanak, mint használnak a magyar kisebbség ügyének. A Kövér-Orbán féle félresikerült erdélyi ámokfutásnak, és az RMDSZ ellenes FIDSZ-es politikának egyébként még kiszámíthatatlan következményei lehetnek a magyar választások kimenetelét illetően. A pártlistákra leadható importvoksok – noha jelenleg a FIDESZ malmára hajtják a vizet – sorsa is kérdőjeles.
Summa summárum a regisztráció egy friss felmérés szerint a nemzet felét kirekesztené a politikai akaratképzésből, és a bizonytalanokkal együtt a választási szabadság megvonása a magyar állampolgárok közel kétharmadát sújtaná. A kétharmados erőhatalom tehát olyan választási törvényt barkácsol, amely a nemzet kétharmadát tartaná távol a változás lehetőségét jelentő urnáktól. Így már érthető Orbán Viktor elszólása a diaszpóra konferencián: „arra kaptunk kétharmados felhatalmazást, hogy Magyarországot átszervezzük az elkövetkező 20 évben.”
A gazdaság- és szociálpolitikában kudarcot vallott kormányerők tehát a hatalom két évtizedre történő bebetonozását tartják legfőbb céljuknak. Ezért nekik semmi sem elég drága. Az állampolgári szabadságjogok megszentségtelenítését is hajlandóak elkövetni és alaptörvénybe iktatni. Nekik már az is elég, ha egyharmad magyar szavazóval kreálnak ismét kétharmados hatalmat. A legitimitás, a hatalom társadalmi elismertségének mértéke – ami minden demokrácia mércéje – már nem számít.
Egy dologgal nem kalkulálnak csupán a választási győzelmet módosító szabályok sorozatával manipuláló FIDESZ-esek. Nevezetesen azzal, hogy az elmúlt évtizedek tanulsága a magyar választások protest jellegében rejlik. A magyarokat kevésbé érdeklik a választási programok és ígéretek, inkább zsigerből szavaznak. Általában a regnáló hatalom ellen. Döntésük lassan, de biztosan érlelődik – különösen, ha a regnáló kormány hibát hibára halmoz, miközben önnön tevékenységét sikersztoriként próbálja eladni.
A magyar társadalmi valóság és a kormánypropaganda közti szakadék egyre nagyobb, amely a választópolgárt joggal radikalizálja. A honi kollektív tudatban ismét érlelődik a dafke szavazás, a csalódottság miatti revans gondolata. Az, hogy ez tettekben mikor nyilvánul meg, már csal türelem kérdése…no meg a feliratkozási hajlandóságé, de nem árt, ha az út végén ott van az állampolgári (jogos) félelmeket végképpen eloszlató FÜLKE!