A neheze azonban – mint azt az előző írás első részében jeleztük – ezután következik. Együtt 2014: kivel és hogyan? Képes lesz-e ez a vidéki Magyarországon gyökértelen mozgalom választópolgári többséget, és a közös dolgaink kívánatos elrendezéséhez szükséges kétharmadot mozgósítani, vagy a szürke magyar realitások talaján maradva megkísérli összekaparni a változáshoz szükséges százalékokat a FIDESZ által egyoldalúan meghatározott játékszabályok szerint.
Reálpolitikai logikával az LMP-vel kezdték. A bejutás választópolgári ingerküszöbét alighogy elérő ökoszociálisok azonban – némi önmeghasonlás és népszerűségvesztés kockázatával – visszautasították a táncra való felkérést. Ez az együttműködés első kudarcát jelentette. A további kudarckerülés taktikáját alkalmazva átpasszolták a labdát az MSZP térfelére, aki élt is a lehetőséggel. Tematizálta a hatalomváltás forgatókönyvét. Az MSZP „oszd meg és uralkodj” taktikája nem jött be, mert a Millának, Szolidaritásnak, Haza és haladásnak küldött levelére az Együtt 2014 közösen válaszolt a legerősebb baloldali pártnak. Válaszukban új tárgyalási tematikát javasoltak, amelynek első pontja az elvi-erkölcsi fundamentum, amelyre építkezni lehet szakpolitikai programok és kampánystratégia tekintetében.
A levélváltás lényege: az Együtt 2014 nem engedi át a kezdeményező szerepet az MSZP-nek. Ha átengedné, azzal lemondana a civil mozgalomban rejlő gravitációs erőről – mármint a párton kívüliek szavazótáboráról – és könnyen a szocik politikai fegyverhordozójává válna, amivel alkupozícióit, és a magyar politikai életben korszakváltást ígérő szerepét is eljátszaná idő előtt. A probléma ebben az együttműködési huzavonában csupán annyi – és ez nem kevés –, hogy a legszélesebb nyilvánosság színpadán zajlik, ahogy a kormányzati ellencsapás kontraproduktív lejárató kampánya is, amely egyébként Bajnaiék malmára hajtja a választópolgári vizet. Ez utóbbi – amelyben a FIDESZ és kormányzati szintről közpénzen támogatott álcivil csatlósai Bajnait az országrontó Gyurcsánnyal igyekeznek összemosni – késztette arra az Együttműködést, hogy egyenlőre elhatárolódjon a választási küszöb alatti DK-tól.
Az ellenzéki együttműködés asztala tehát még nem kerekedett ki, ahogy programja sem. Tegyük hozzá Magyarországon a jövőt meghatározó programmal még nem nyert választásokat senki, és legutóbb a FIDESZ úgy szerzett kétharmadot, hogy gyakorlatilag nem beszélt arról, hogy merre fogja hajtani az ország szekerét. E tekintetben az Együttműködés jó stratégiát választ akkor, amikor a szakpolitikákról való egyeztetést az utolsó helyre sorolja a prioritások rendszerében. Első helyre a változás elvi-erkölcsi üzeneteinek fontosságát, amely a magyar választópolgári közösség első számú iránytűje. Tegyük hozzá sajnos…
A magyar ember a sok keserű tapasztalat után még mindig előbb hallgat a gyomrára és a szívére, mint a fejében összekuszálódó racionális – tehát kiszámítható jövőt ígérő – és ezért számon kérhető közpolitikai programokra. A politikai korszakváltás csak akkor következhet be, ha a választópolgári tudatosságban is megtörténik a paradigmaváltás: higgyünk végre a szemünknek és akkor az idő időzónáktól függetlenül Nekünk dolgozik majd.
