Magyarországnak szóló uniós tanácsok, amellyel a Bizottság a gazdasági és társadalmi stabilitást véli megerősíteni hazánkban!
Kiszámítható és diszkriminációtól mentes adórendszer, igazságosabb, progresszív közteherviselés, a jogszolgáltatás pártatlansága, az energiahatóság függetlensége, a kiszolgáltatott fogyasztók védelme, a munkavállalók szociális biztonsága. Ezek a javaslatok többségükben a magyar civil társadalmat védelmeznék saját államától és kiszámíthatatlan kormányától. Egyfajta szociális igazságosságot és jogbiztonságot garantálnának. Na, ez az, amit az orbáni hatalmi elvrendszer és praxis elfogadhatatlannak tart honi és európai küzdőtéren egyaránt. A közmegegyezés a konszenzus előfeltétele. Az érdekegyeztetés és a kétharmados önelégültséggel gyakorolt erőpolitika kizárják egymást. Pedig tisztességes focimeccset – különösen nemzetközi porondon – csak a közösen kialkudott és betartott játékszabályok mellett lehet játszani. Orbán úgy viselkedik, hogy a nemzeti szuverenitás jelszavait puffogtatva a les szabályt pl. nem hajlandó elismerni. Így előbb-utóbb úgy járunk, mint a magyar foci a világban: az Európa-és Világbajnokság döntőire nem juthatunk ki sem tényleges teljesítményünk alapján, sem a meghívás okán. Egyetlen esélyünk a házigazda jogán adódna, de erre belátható időn belül sanszunk sem lesz.
Némi cinizmust vélhetünk felfedezni abban az Európa-ellenes gondolatban, amelyet a minap Pállfy István, a KDNP szóvivője – nemrég még balliberális médiasztár, de hát változnak az idők és benne az emberek – nyilatkozott. 2020-ban újra kell gondolni uniós szerepvállalásunkat, vagyis akár dezertálhatunk is. A szerkesztőriporteri keresztkérdés ezzel kapcsolatban: miért éppen akkorra datálja ezt a sorsdöntő lépést. A cinikus válasz csak annyi volt, hogy addig is leszívhatjuk a minket illető európai milliárdokat a 2014-20-as fejlesztési, felzárkóztatási ciklusból. Tehát kell nekünk az uniós forrás – ma is a beruházások 90%-a ebből valósul meg Magyarországon – de nem kérünk az unió gyámkodásából, fennhatóságából, nemzetek feletti játékszabályaiból és felügyeletéből. Úgy akarjuk megőrizni függetlenségünket és önrendelkezési jogainkat az európai nacionalizmus fellegváraként, hogy közben tartjuk a markunkat „jogos” jussunkért a közösség felé, amelynek közmegegyezéses szabályait folyamatosan felrúgjuk. Nem mellékesen pedig az unióval való szakítás lehetőségének víziója – mint már megszokhattuk – elsősorban a nemzeti oldalon elégedetlenkedő szavazók megnyugtatására szolgál.
Egyrészt honi gondjaink-bajaink okaként nem saját kormányunkat, hanem Brüsszelt tehetjük felelőssé és bűnbakká a jobboldali populista összeesküvés-elmélet receptje szerint. Másrészt ezzel az euszkeptikus propagandával a kormánypártok elszívhatják a levegőt a szélsőjobbos konkurencia, a Jobbik elől. Nyilván a nemzeti radikálisok 10%-ára fáj a foguk. A 2014-es kétharmados pecsenyéhez ennyi még kellene…és akkor a szebb magyar jövőt is jelen időként élhetjük át …egy végleg lecsúszott Magyarország legatyásodott polgáraiként. Jöjjön, aminek jönnie kell!