Balkanizálódunk, vagy amit akartok…

Alig két esztendeje Viktorunk még büszkén emlegette az Uniónak kiosztott sallereket és kokikat – mert hát ugye, így illik viselkedni egy nemzetközi közösség soros elnökének, ha keményfából faragták. Most azonban úgy tűnik a Tavares-jelentés Európa Parlamentben történt elsöprő többségű megszavazása után, hogy a fideszes kormányzásra és Orbán Viktorra mértek egy kiütéssel felérő jobbegyenest. Az Európa-és Unió ellenes egyoldalúan meghirdetett „szabadságharc” gyümölcse beérett: alkotmányozásból, állampolgári és emberi jogokból, de diplomáciai etikettből és politikai tisztességből is elégtelenre vizsgáztak fülkeforradalmáraink a nemzetközi ítélőszék előtt.

 

Annyit mindenesetre megállapíthatunk a történelmileg is sorsfordítónak tűnő esemény kapcsán, hogy a rendszerváltás óta nem volt még ilyen mélyponton a magyar kormány külpolitikai megítélése. Politikai hitelességünket amortizálta nullára Viktor és csapata az európai közösségben. A kuruckodó nacionalizmusra – úgy tűnik – nem vevő Európa, ahogy a demokrácia leépítésére, az alkotmányozás autokratikus pártállami megoldásaira sem.

A Tavares-jelentés nem csupán egyes sarkalatos törvényekre és az antidemokratikus akaratképzés európai normákkal összeegyeztethetetlen jelentőségeire hívja fel a nemzetközi közfigyelmet, hanem átfogóan és summázat szerűen megállapítja, hogy az Orbán-rendszerben van a hiba. A fülkeforradalmi alkotmányozás, amely szisztematikusan felszámolta a fékek és ellensúlyok demokráciáját, a központi hatalomtól független intézmények rendszerét a bíróságtól a médiahatóságig, a monetáris tanácstól az alkotmánybíróságig – sorolhatnánk tovább: költségvetési tanács, nemzeti bank, számvevőszék, választási bizottság stb. – immáron a polgári demokrácia alappilléreit erodálta a végletekig. A kétharmados népi felhatalmazásra hivatkozás a fideszes törvénykezés és hatalomgyakorlás köpönyege alól egy rendszerváltás előtti időket idéző állampárti autokrácia önkényuralmi rendszere tűnik elő, amely jogos félelmeket ébreszt nem csupán a nyugati szövetségeseink körében, hanem elsősorban a magyar honpolgárok közösségeiben – és itt nem az ellenzéki pártokról van csak szó.

Világosan megfogalmazta ezt az Európa Parlamentben felszólaló liberális frakcióvezető, amikor az uniós politikai felelősségvállalásról értekezett. Az Orbán-kormány az elmúlt három évben egy kontroll nélküli hatalomgyakorlás szisztematikus rendszerét építette ki, így a magyar civil társadalom védtelenné vált saját kormányával szemben. Ergo az Uniónak kötelessége megvédeni a magyar polgárokat, hisz ők is az európai közösség teljes jogú tagjai. Ezért került elő a koppenhágai bizottság gondolata, mint a renitens országokkal szemben eljáró testületé, amely az európai jogállami normák betartására kötelezné a tagállamokat. Ezt a lépést nyilvánvalóan a tarthatatlannak vélt magyar helyzet váltotta ki.

Orbán Viktor békehadteste, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) – amely egyébként egyre inkább az egykori munkásőrségre emlékeztet – azonnal hadat üzent a strasbourgi parlamentnek azzal, hogy az Európai Bírósághoz fordul jogorvoslatért, másrészt újabb unió ellenes békemenettel fenyegetőzik Meglehetősen abszurd és bizarr politikai kalandorkodás ez bárhonnan nézzük is a dolgot. Az orbáni Európa-ellenes szabadságharc politikai színjátékának tömegjeleneteit rendező CÖF az általa gyarmatosítónak bélyegzett uniós hatóságokhoz fordul a magyar igazság nevében és egyúttal hazugsággal vádolja a jelentéstevő Tavarest, sőt brüsszeli bevonulással fenyegetőzik. A CÖF, mint az orbáni nacionalista populizmust legitimáló szervezet kórusban visszhangozza a kormányfő ideologikus érveit Martin Schulzhoz, az EP elnökéhez írt nyílt levelében: a strasbourgi törvényhozás a Tavares-jelentés elfogadásával „nagyon veszélyes útra tévedt” és olyan alapvető elveket sértett meg, mint a nemzeti szuverenitás és önrendelkezés, ráadásul megkérdőjelezte a magyar Országgyűlés döntési kompetenciáját és legitimitását.

          CÖF 3                                                         nepszava.hu

A CÖF szerint „még súlyosabb jövőképet vetít előre a koppenhágai bizottság létrehozásának támogatása, amely lehetővé teheti – a számunkra elfogadhatatlan – visszamenőleges szankcionálást.” Ezt olvashatjuk a kormánypolitika első számú szócsövének számító Magyar Nemzet július 13-án megjelent számában a Rui Tavares nem mond igazat című vezércikkben. Az állampárti álcivilek, az orbáni békehadtest fenyegetőzése nyilván olaj lesz a tűzre Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt. Baloldali, liberális, zöld és konzervatív képviselők csakúgy mint a néppártiak ugyan azt a következtetést vonják le ebből: Magyarországon tényleg nagy a baj, amit nem nézhetnek tovább tétlenül.  Nem mellékesen a CÖF hadüzenet a nyár derekán csatába szólítja ismét az orbáni politikát kritikátlanul támogató, öregedő nemzeti-keresztény törzsgárdát, így tematizálják számukra egy ingyenes közéleti víkend lehetőségét…Pesten vagy Brüsszelben , ganz egal, a büdzsé elbírja.