Elhitték, hogy nyílhat még a téli rózsa, ezért nem volt hiábavaló a diákok országos megmozdulása évadzáróképpen. Ugyan az Orbán-kormány leggyengébb láncszeme Hoffmann Rózsa már sokadszor bukott el az alkalmassági „vizsgán” – most a hallgatók szimbolikusan rózsát dobáltak a jeges Dunába Pesten a hídfoglalás során, Nyíregyházán pedig Rózsa feliratú lufikat küldtek a levegőbe – az inkriminált államtitkárasszony menesztéséről még mindig nem döntött a FŐNÖK. A tüntetések hatására azonban önmagát felülmúlva licitált a kormány az állami ösztöndíjas keretszámokat illetően, és a szilveszter napján megjelent felvételi tájékoztató alapján jövőre a 60 ezret is meghaladja a közpénzen tanuló gólyák száma.
Nol.hu
Ha 240 ponttal be lehet jutni, akkor felborulhat az eddigi „koncepciótlan koncepció”, mert a kormány oktatáspolitikája nyomán diszkriminált szakokon – bölcsész, társadalomtudományi – akár csúcsra járatott évfolyamok is indulhatnak. Ehhez „csak” a hallgatói szerződést kellene még aláírni – amiből a diákok decemberben tüzet is raktak tiltakozásképpen – és az egyetemi felvételi kapacitást igazolni. Ez utóbbi persze azt is jelentheti, hogy a kormányzati forráskivonás miatt – amelyről az érvényes 2013-as büdzsé gondoskodik – az egyetemek lesznek kénytelenek, mintegy „önként és dalolva” szűkebbre csukni a kapukat. Legalábbis így vélekedett egy szegedi professzor, Szajbély Mihály, amikor diákjaival együtt a főútról a kikényszerített szénszünet ellen tiltakozott. A kormánynak kiosztott kokik után eltörölt központi felvételi keretszámok helyét átveheti a pénzszűke okán az egyetemi hatáskörben meghúzott nadrágszíj. Így ma még kiszámíthatatlan, hogy pl. a szegedi egyetem magyar szakára hányan férnek be. A felelősség tehát kormányzati szintről „ledelegáltatott” az egyetemek szintjére, de több pénzt a csődtáncot járó felsőoktatási intézmények nem kapnak jövőre sem. (Természetesen vannak kivételek, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahol a regnáló hatalom két marékkal szórva a közpénzt, saját csinovnyikhadát kívánja bővítetten újratermelni.) Giró-Szász kormányszóvivő bejelentése a 24 milliárdos többletforrásról csalóka délibáb a magyar egyetemi valóság pusztaságában, ugyanis ez az ún. „pluszforrás” magát az oktatást nem finanszírozza, csak a már eldöntött uniós fejlesztések önrészét fedezi. Az egyetemeknek tehát a Matolcsy-féle elvonókúra folytatásaként jövőre is kevesebb forrás jut, így kétszer is meggondolják, hogy hány hallgatót engedjenek be. Egyébként sok helyütt már tavaly sem indítottak el korábban népszerű szakokat – kommunikáció és média, szabadbölcsészet – mert azok a kormányzat értékpreferenciáin és finanszírozási szándékán kívül estek, így ezek a képzések a felmenő évfolyamok kifutásával lekerülnek az egyetemi étlapról.
Ennek egyszerű következménye, hogy a továbbtanulás rezsiköltségei nőnek a szülők „örömére”, mert a hallgató kénytelen távoli egyetemi centrumokat látogatni, ha tanulni akar, mondjuk mesterszakon. Így átlagosan havi kétszázezerből kihozható az egyetemi tanulás, a kérdés már csak az, kinek telik rá ennyi. Ezért esett ki tavaly 30 ezer diák a rendszerből…
A dolog politikai pikantériája viszont abban áll, hogy az az Orbán Viktor és az a FIDESZ, amely 2008-ban a tandíj ellen népszavaztatta Magyarországot, 2010 után a „néptandíjjal” (hiszen ez csak költségtérítés!) jutalmazta meg választóit, és önfinanszírozóvá kívánja tenni azt a felsőoktatást, amelyet korábban mindenki számára hozzáférhetően ingyenesnek ígért.
Érdemes idézni Viktorunk kérészéletű gondolatait 2008-ból: „Az egészségünk már nem lehet üzlet. A kulturális javakhoz való hozzáférésünk nem lehet pénz függvénye. A fölemelkedéshez szükséges tudás és kultúra megszerzése az oktatási rendszeren keresztül nem lehet pénz kérdése. Itt nem érvényesül a verseny, mármint a pénzügyi, gazdasási verseny. Itt más elvnek, a felelősségvállalásnak, a társadalmiságnak kell érvényesülnie.” – mondta fel az új magyar jövőt ígérő társadalmi kiegyezés programját az akkori ellenzéki vezér. Kormányfőként a hatalmi metamorfózist láthatjuk viszont, azt, aki korábban hirdetett elveitől az egészségügy, a kultúra és az oktatás szabadságának és ingyenességének gondolatától alaposan elrugaszkodott, de közben ragaszkodik a „nemtandíj” avagy költségtérítés verbális trükkjéhez, amit legfeljebb a HÍR TV-n tréningező nagymamák vesznek be. Erre a tandíjjal kapcsolatos orbáni hazugságra mondta minap egyik jeles történészünk, Gerő András, hogy ez már Öszöd a köbön. Tegyük hozzá annyiban súlyosabb közéleti morális válságról van szó az eredeti gyurcsányi hazugság beszédhez képest, hogy ez jelen időben történik, azaz következményei mindennapjainkat és a magyar családok közeljövőjét keserítik meg. A tüntetések hatására meghátrálni látszó kormány (amely újra koncepciótlan módon 10 ezerről 55 ezerre emelte az államilag finanszírozott hallgatói kvótát) feltehetően belátta, hogy a diákságon keresztül a szülők és nagyszülők százezreit sérti meg, ami már egy kritikus méretű választópolgári tömeget jelent. Ráadásul társadalmi helyzetre, földrajzi-regionális tagozódásra vagy pártpreferenciára való tekintet nélkül.