A Gyurcsány-fenomén

Már legalább egy esztendeje megírtuk, hogy a kormányváltó ellenzéki együttműködés Achillesz-sarka Gyurcsány Ferenc és pártja a DK. Ez a sebezhető pontja a demokratikus összefogásnak, ami azóta többször is bizonyosságot nyert. Legutóbb október 23-án, amikor megpuccsolták az ellenzéki ünnepet. Azóta egyértelművé vált: sem Mesterházyék, sem pedig Bajnaiék nem kívánják újraszeletelni a „protest-tortát”. Azóta Gyurcsány egyre többet akciózik, hogy a médiafigyelem középpontjában maradva erősítse saját és pártja alkupozícióit.

 

A fideszes közmédiának több se kell: felismerve az ellenzéki összefogás öngóljainak politikai jelentőségét egyre nagyobb médiatámogatást biztosítanak a baloldali kapura lövöldöző Gyurcsánynak. Például a mai (dec. 10.) szürke ádventi reggelen is, fél nyolc tájban, főműsorban legalább 10 percig bizonygathatta igazát Fleto – rendkívül toleráns riporteri asszisztencia mellett. Ismét kifejtette, hogy nélküle a kormányváltás elvetélt kísérlet az Orbán-rendszer megdöntésére. Azt a magyar politika forgatókönyvéből nem kizárható jövőképet vizionálta a tőle megszokott magabiztossággal, hogy 2018-ban ő és pártja lesz az ellenzék fő ereje. Minduntalan hangoztatja a valódi összefogás szükségességét, miközben jó nagyokat rúg a potenciális partnerekbe. Tulajdonképpen csak saját magát sorolja egy súlycsoportba Orbán Viktorral.

26 hu.wikipedia.org

Talán ezért is tiltakozik annyira a kihívó fél személyét illetően. Az ismételten kiderült, hogy sem Bajnait, sem Mesterházyt nem tartja alkalmasnak, még akkor sem, ha ruletten (mondjuk annak orosz változatán) kiegyeznének a miniszterelnök személyét illetően. Gyurcsány voltaképpen Jolly Joker a kormányerők kezében, amely bármikor kijátszható, de az ellenzéknek legfeljebb pik-dáma, amelyen minden elveszhet. Úgy tűnik az ajtón kidobott, de az ablakon újra és újra be-beugró Gyurcsány az ellenzék számára megoldhatatlan egyenletet jelent. Amolyan se veled se nélküled szituációt, amelyből a FIDESZ remekül profitál, miként a legutóbbi közvélemény-kutatások jelzik.

Lassan belenyugodhatunk abba a valószínűségbe a kormány 40%-os támogatottsága mellett, hogy a 2014-es választások tulajdonképpen már 2013 karácsonyára eldőlnek a kormány minden csetlése-botlása és agyonkozmetikázott sikerpropagandája ellenére is. Tudni annyit, mint előre látni – mondta a szociológia tudományának alapító atyja Auguste Comte. A gyurcsányi vízió is erről szól. Ha a DK képes lesz átugrani az 5%-os parlamenti küszöböt jövő év tavaszán, az a biztos ellenzéki bukás valóságos tesztje lesz. A következményei pedig egyértelműek: 2018-ban az ellenzékben megizmosodott DK sikeresélyei maximalizálódnak. Nemcsak az ellenzéki szereplők körében, hanem az addigra politikailag leamortizálódó kormánypárttal szemben is, akinek sikerei addigra kimerülnek a milliós közfoglalkoztatásban, a deflációban és a 400 forintos euróban. Addig is csak abban reménykedhetünk, hogy tűrőképességünknek egyszer csak valahol vége szakad, és kimondhatjuk végre, hogy elegünk volt az elmúlt három évtized politikai elitjéből. Egyszer s mindenkorra. De az is lehetséges történelmi forgatókönyv, hogy akkorra már okafogyottá válik a választás, mert hazánkat már nem kormány és parlament, hanem az egyház által fölszentelt király kormányozza. Amúgy alkotmányos monarchaként…

26-2hu.wikipedia.org