Erdélyországba megyünk

„Erdélyországba megyünk, töltve van a
Fegyverünk, székely testvér nem kell
Várnod sokáig, megszólal a trombita,
Fut az oláh bocskora, meg sem áll az
Ezeréves határig…”
Csendül fel a Trianon utáni magyar revans jegyében fogant katonanóta nagybajuszú házelnökünk, Kövér László fülében, és az elmúlt hetekben már másodszor is riadót fújat és nagy dirrel-dúrral bevonul Erdélybe.

Kövér László, hazánk harmadik közméltósága parlamenti elnöki tisztsége révén. Köztudottan és régóta „toleráns” és országbékét hirdető politikusként emelkedhetett e magas tisztségbe, ahol nyilván a nemzeti egység megteremtésén fáradozik határon innen és túl. Jó szándékát nem vitatva azonban azt láthatjuk, hogy nádfedeles fizimiskával és betyáros bajszával, no meg szuronyos tekintettel megáldott éles(és nem éhes)szavú rebellis kurucvezérünknek lába nyomán nem hogy rózsabimbó nem terem, de még fű is alig marad.

Politikai ellenfeleinek bal orcája helyett kötelet ajánl, vagy ha elegánsabban fogalmaz – emelkedett hangnemben a parlamenti elnöki szék magaslatából – akkor csak szerényen elküldi a „jobb” éghajlatra a tőle balra ülőket. (Itt tegyük hozzá, egyik-másik meg is érdemli).

Erdélyben is nyilván a magyar nemzeti egység megteremtésén fáradozik. Nem viszályt szít (ó dehogy) az erdélyi magyarok között, csak teszi a dolgát, mint a székelyföldi autonómiát követelő Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke.

Szeretné a magyar kisebbség ügyét Székelyföldön sikerre vinni, de eközben mégis a románokkal szembeni magyar egység lehetőségét aknázza alá a román önkormányzati választások kampányfinisében.

Kövér, a kuruc, most nem mint házelnök, hanem mint Laci a népi hős és tiszteletbeli székely indul Erdély-hódító körútjára, miközben kis hazánkban a „horgonyember” Áder János köztársasági elnök sorra dobálja vissza a FIDESZ-es parlamenti többség törvénytervezeteit a házszabály megsértése miatt. Lehet, hogy a házelnök nem a dolgát teszi…? Az itthoni többség koronázatlan királya az ottani magyar kisebbség politikai kisebbségének – az MDP-nek és Szász Jenőnek – kampányol. A helyzet legalábbis a nagybajuszú és éles szavú főhősünk számára meglehetősen skizofrén…, sőt az elfogulatlan magyarbarát külső szemlélőnek groteszknek is tűnhet. Önbizalma határtalan, mert Nyírő újratemetési kísérletén megjegyzi, ha velünk az isten, ki lehet ellenünk?!

Elvesztettük Erdélyben az országos választásokon a kormányzati pozíciókat – az RMDSZ kudarcán a magyar kormánypárti sajtó, lásd Magyar Nemzet, cinikusan élcelődik – és most az erdélyi megosztottság miatt még az önkormányzati választások sikeresélyeit is kockáztatjuk?

Kövér missziója legalábbis erre irányul! A feléledő romén nacionalizmust képviselő új román kormány nyilván tapsol ehhez a produkcióhoz, és az oszd meg és uralkodj elvén valahol örül is Kövér kitartó ostromának. Eszük ágában sincs kiutasítani egy magát európai polgárként definiáló Lacit. Beengedik – nem mint a szlovákok Sólyom Lászlót Komáromnál – és hagyják, hadd fussa le köreit. Az ő malmukra hajthatja még a mi vizeinket is Erdélyben.

Az is meglehetősen szokatlan indoklás Kövértől – aki nemrégiben az EU-ellenes szabadságharcos kampányban Orbán Viktoron is túltett, amikor az Uniót gazdaságpolitikai bandák háborús területének nyilvánította -, hogy immáron európai polgári jogokra és diplomáciai normákra hivatkozik, ad absurdum civil önmagát europolgárként határozza meg, amikor a román hatóságok kirekesztő politikája ellen érvel romániai kampánykörútján, külpolitikai „diadalútja” során. Éppen abba az európai kötélbe kapaszkodik, amelyet aktuálpolitikusként néhány hónapja még nem köntörfalazó rebellisként szaggatott.

Qui prodest – kinek érdekében?- tehetnénk fel a kérdést Kövér László második erdélyi bevonulása kapcsán. (Emlékeztetőül megjegyzem, hogy az első román-magyar konfliktust kiváltó misszió a „temetetlen temetés” volt, ahol Nyírő Józsefet, a „székely apostol” – ahogy Kövér fogalmazott – végleges hazatérését ünnepelték.

Kinek az érdekében történik mindez a FIDESZ-es külpolitikai cirkusz?

A lehetséges válaszok közül az első, hogy a FIDESZ Kövér missziója révén a határon túli magyarság szavazataiért kampányol, hiszen az új választójogi törvény szerint ők is szavazhatnak 2014-ben-
A jobbik vitorláiból próbálják kifogni a szelet, mert a trianoni revans az ő jelszavuk, így a FIDESZ megpróbálja ellopni, ahogy a szélsőjobb más értékeit, így Nyírő Józsefet is. Nyilván ezzel csökkenteni kívánja, hogy a FIDESZ táborból lemorzsolódó jobboldali szavazók tovább erősítsék a jobbik táborát határon innen és túl.
A romániai magyarság körében legnépszerűbb párt, az RMDSZ gyengítése a szavazótábor megosztottságának fokozásával, hiszen az RMDSZ-t máig sem sikerült a FIDESZ-nek politikailag gyarmatosítani Szász Jenő vagy Tőkés László pártjaihoz hasonlóan. Az RMDSZ egyébként az elmúlt évtizedek okos, kompromisszumkereső konzervatív-nemzeti politikájával komoly eredményeket ért el a romániai és erdélyi magyar kisebbség érdekében, és ma is a legbefolyásosabb és szervezettebb magyar párt odaát.
A román nacionalizmus reneszánszát képviselő új kormány elleni konfliktus kiélezésével a magyar érdek egyedüli letéteményesének szerepében a FIDESZ artikulálja magát, kiszorítván ezzel más magyar politikai szereplőket a román színpadról.
Kövér László és a FIDESZ politikai missziója az erdélyi magyarság megosztottságát erősíti, így gyengíti a magyarok választási sikeresélyeit a román önkormányzati választásokon, ami az elveszített országgyűlési megmérettetés után az új román kormány erősödő nacionalizmusa okán – lásd a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nyelvű képzésének ügyét – katasztrofális következményekkel járhat az ott élő magyarok számára.

Summázatként megállapítjuk Kövér László erdélyi bevonulásai kapcsán, egyszerű népi bölcsességként, hogy „több a kár, mint a haszon” magyar ügyben. Ez a nemzetpolitikai törekvés – amelyet FIDESZes nézőpontból lehet akár a közjó akarásaként is értelmezni – a kultúrnemzet egysége helyett megosztottságot – kvázi testvérháborút – eredményez. Nem hinném, hogy ez a nemzetpolitika szolgálná az erdélyi magyarság ügyét. Azok a honfitársaink, akik önzetlenül segítették az elmúlt 50 évben erdélyi testvéreinket – a mainál sokkal rosszabb időkben is – mindig óvatosan, féltő gonddal tették, mert tudták, hogy mi hazatérhetünk, de ők ott kell, hogy éljék, ellenséges környezetben mindennapi életüket. Szülőföldjükön, Erdélyben.