A minap reggeli híradásából megtanulhattuk: Orbán Viktor (no meg az elmaradhatatlan miniszterelnöki klán, Szijjártó Péter) Grúziában tárgyal. Bizonyára a „keleti szél” nevű külpolitikai nyitás jegyében, amely nem is oly rég az azeri baltás gyilkos kiadatása után nem kis vihart kavart ezen a vidéken. Nem véletlen tehát, hogy nem Jereván az úti cél, ahol a nemzeti önérzetükben megsértett örmények feltehetően nem virágkoszorúval és üdvrivalgással fogadták volna Viktorunkat háborús feszültségeket és nemzetközi megbotránkozást okozó elbaltázott diplomácia után.
Szerző: Starcsevics Ádám
Jogálomban (avagy az elbaltázott külpolitika)
Addig járt a magyar korsó a bakui kútra, amíg el nem törött. Miután kiderült, hogy az azeri baltás gyilkos kiadása mögött személyesen Orbán Viktor áll – ami önmagában is az államfő erkölcsi harakirijével egyenértékű cselekedet a világpolitika színpadán – ellehetetlenülni látszik a nemzetgazdasági forgatókönyv, amely szerit a keleti szél (jelen esetben az azeri euromilliárdos fejpénzről van szó) duzzasztja majd a magyar vitorlákat.
A tusványosi beszéd margójára IV.
Most az előzetes ígéret alapján arra teszek gondolatkísérletet, hogy Orbán Viktor 2007-es ellenzéki és a 2012-es kormánypárti beszédeinek összehasonlítása révén megtaláljam az ideológiai, értékrendbeli és politikai pragmatikus egybeeséseket és különbségeket. Ez nem csupán öncélú intellektuális kaland, hanem választ ad számos aktuálpolitikai jelenségre is, mint pl. az uniószkeptikus kettős beszéd vagy az irracionálisnak tűnő gazdaságpolitika és az IMF tárgyalások elhúzódásának oka.
A tusványosi beszéd margójára III.
(Az idézőjeles szövegrészek a miniszterelnök beszédéből valók.)
Orbán Viktor idén nyáron elmondott tusványosi beszédében azt a kinyilatkoztatást tette, hogy az európai válság tulajdonképpen csak a Nyugat válsága, és „Brüsszel az elsődleges akadálya annak, hogy megtaláljuk a megoldásokat a nemzetgazdasági bajok kezelésére.”
A tusványosi beszéd margójára II.
A szövegben található idézőjeles részek Orbán Viktor 2012-es nyári tusnádi beszédéből vétettek)
Orbán Viktor ezen a nyáron sem adta föl a kétértelmű beszéd félázsiai politikai harcmodorát az Európai Unióval szemben. Először is lefurkósbotozta az uniót, majd a kurucos szabadságharc megszokott hadicselét alkalmazván arra a következtetésre jut, hogy „egy csónakban ülünk, egy hajóban evezünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a Nyugat kezelni tudja a válságát, oldja meg a bajait, és hogy egész Európa kilábaljon a bajból.”
A tusványosi beszéd margójára
Most arra teszek kísérletet, hogy az ellenzéki 2005-ös tusnádfürdői Orbán Viktor-féle kampánybeszédet hasonlítsam össze az immár miniszterelnök idén nyáron elmondott előadásával, ami már elöljáróban is sejteti, hogy a hatalom talapzatáról másképpen látszanak közös dolgaink – Európában, Magyarországon és Erdélyben -, mint ellenzéki békaperspektívából. Mások a hangsúlyok, megváltoztak az értékiránytűk.
Tusnád, mint ellenzéki alternatíva II.
Orbán tehát az új európai korszellemnek megfelelő – ami a neoliberálisok morális relativizmusától eltérően (szerinte) a hagyományos értékalapú politizáláshoz való visszatérést jelenti, egy keresztény-konzervatív neoreneszánszot – újtípusú pártban kereste a megoldást Magyarország és Európa számára egyaránt. Ennek a néppel (látszólagos) szövetségre lépő populista pártnak négy sarkalatos értéken kell alapulnia.
Tusnád, mint ellenzéki perspektíva I.
(Előzetesen felhívom a tisztelt olvasó figyelmét arra, hogy az idézőjeles részeket Orbán Viktor akkori beszédéből emeltem ki!)
Bálványos
Van egy híres opus, amelyet nem árt fellapozni annak, aki komolyan, amúgy kultúrisztikailag kívánja bebarangolni Erdélyországot. Felfedező útján hűséges és hasznos útitárs lehet Orbán Balázs nevezetes műve, a Székelyföld leírása, amelyben nem pusztán földrajzi, hanem kultúrtörténeti mítoszok és legendák teszik beszédesebbé a hegyeket, völgyeket, folyókat és tavakat, városokat és falvakat egy múltidéző kirándulás során. Ebben a műben a Szent Anna tó tőszomszédságában fellelhető Bálványos-vári romokról úgy emlékezik a szerző, hogy a Szent István-kori – többnyire erőszakos – keresztény hitre térítés idején itt volt az ősi magyar hitvilág utolsó fellegvára, ahol még sámánkodtak eleink a honfoglalás előtti tradíciók szerint. Innen ered a név is: Bálványos, hiszen régmúltba vesző isteneiknek, bálványaiknak itt mutattak be utoljára áldozatot a kereszténység felvétele ellen dacoló ősapáink. A hely kiváltképpen alkalmas táborozásra a legendás Szent Anna tó közelsége miatt – és egyébként a Keleti-Kárpátok tájesztétikuma okán is – noha a kempingezés nem is olyan rég még szigorúan tilalmas és büntetendő cselekedet volt. Nem véletlen tehát, hogy e szenet helyet egyfajta misztikum lengi át, és az sem véletlen, hogy az erdélyi és a hazai magyarok egyik kedvenc találkozó helyévé vált immáron legálisan, különösen Anna nap tájékán.
Társadalmi lejtőn, avagy rosszabbul élünk, mint 4 éve
Az elmúlt hetekben visszhangzott a sajtó és a parlament a FIDESZ gazdasági hátországát jelentő milliárdos oligarchák (bocs! nemzeti nagytőkések), a Simicska-Nyerges cégbirodalom gyanús közbeszerzési sikereitől, de jóformán senki nem beszél a másik végletről, a magyar rögvalóságról, a milliók életét megkeserítő szegénységről és az elszegényedés szinte össztársadalmi méreteket öltő jelenségéről.
Társadalmi lejtőn, avagy rosszabbul élünk, mint 4 éve részletei…