Tegnap esti hír a magyar parlamentből: a civil egyesületeket eltiltják a választásokon való indulástól. A több tucat módosító indítvány között – amelyet a döntéshozó képviselőknek a szakbizottsági ülés előtt egy órával osztottak ki, így érdemi tárgyalásra aligha kerülhetett sor – szerepel az a jogfosztó passzus is, amely még az esélyt sem adja meg a civileknek a magyar választásokon való megmérettetésre. A FIDESZ-es demokratúrában tehát nincs helye a civileknek, legfeljebb csak politikai biodíszlet gyanánt! A hatalomhoz mindenáron ragaszkodó orbáni rezsim a polgári iniciatíváknak nem adja meg a választhatóság esélyét, ami nem csak a rendszerváltás óta eltelt két évtized, hanem a magyar polgári demokrácia évszázados történetében is példátlan jogfosztó eseménynek számít. Ezután már cinikus anakronizmus lesz demokratikus választásokról beszélni Magyarországon.
Minden valamire való demokráciában az állampolgári szabadságjogok legalapvetőbb tétele – amelyet az alkotmányban is rögzítenek –, hogy a politikai jogok alanyát, a választópolgárt nem csupán a szabad és titkos választás jog illeti meg, hanem a választhatóság is. Azaz bárki megmérettetheti magát a választásokon egyénileg, vagy polgári szabad társulás – egyesület, mozgalom – formájában egyaránt. Ez utóbbit teszi tiltólistára a demokratikus jogokat évek óta fosztogató kétharmados erőhatalom, amely az aktuálpolitikai érdekek függvényében farigcsálja a magyar alkotmányt a maga képére. Az eredmény nyilvánvaló: alkotmány- és demokráciaellenes, de „alaptörvényes” megoldások sora. Nagy valószínűséggel azért vésegetik politikai hályogkovácsok az alaptörvénybe a nyilvánvaló állampolgári jogfosztást, hogy még a megtépázott tekintélyű alkotmánybíróság se mondhasson róla véleményt, így a FIDESZ-es pártkatonákkal felbruttósított taláros testületnek legalább nem kell a választási törvénymódosítás kapcsán normakontrollt gyakorolnia, ami ez esetben egyet jelentene a demokrácia tükre előtt önmaguk arcul köpésének esélyével. A demokratikus ellenőrzés, a jogállami normák kontrollja tehát amúgy FIDESZ-esen kizárva…
Orbán Viktor szelektíven kedveli a civil magyarokat. A 2010-es választások előttaz ellenzéki politizálás kordonbontó korszakában, a radikális fellépések és tömegdemonstrációk idején a polgári körök mozgalma progresszív szerepet játszott a balliberális kormányzás civil ellenzékeként. Már akkor elkezdődött e többszázezres polgári kezdeményezés pártpolitikai célú domesztikálása, amelyet az a történelmi tény tesz egyértelművé, hogy az akkor ellenzéki pártvezér egyik MDF-ből dezertált táskahordozóját – Hende Csabát – nevezte ki a polgári körök országos koordinátorává, kvázi vezetőjévé. Tehát nem a szabadon társult jobboldali elkötelezettségű polgárok választották meg saját vezérüket, hanem Orbán Viktor pártelnök választott helyettük. Ezzel a polgári körök autonómiája kérdőjeleződött meg. Nem tudtak a jobboldalon önálló politikai erővé válni és idővel teljesen beintegrálódtak a FIDESZ néppárttá válási folyamata során a párthatalmi gépezetbe úgy, hogy még a párton belüli civil kontroll funkcióikat is elvesztették. Európa legnagyobb civil mozgalma tehát a FIDESZ-es pártpolitika játékszerévé degradálódott, miközben hatalmi szövetséges erőként a kormányzásra felkészülve kreáltak egy szatelitpártot a KDNP-t.
A 2010-es választásokat követő kétharmados hatalom húsosfazekánál már csak egyes polgári körös személyek kanalazgathattak, és a mozgalom maradványaira, „szabad köreire” legfeljebb a regnáló Orbán-kormányt támogató „békemenetek” – vagyis EU ellenes „szabadságdemonstrációk” – során volt szükség. A nemzeti-keresztény értékrendet monopolizáló FIDESZ-es hatalom politikai tömegdíszletté degradálta a polgári körök mozgalmát. A tisztességes jobboldali polgárokból tehát afféle legitimációs funkciót ellátó politikai turistákat kreált az állampolgári beleszólástól és tényleges egyeztetéstől viszolygó kormányzat.
Orbán tehát szereti azokat a civileket, – híres sportolókat, művészeket, tudósokat és médiasztárokat, de a szürke vidéki átlagpolgárokat is – akik hajlandóak ünnepelni és megerősíteni hatalmát, még akkor is, ha már bőrükön érzik, hogy az ország dolgai rossz irányt vettek. Ám de Viktorunk nem komálja azokat a civileket, akik az egyre erősödő ellenzéki mozgalmak – Milla, Szolidaritás – tagjaiként, vagy szimpatizánsaiként radikális kritikát fogalmaznak meg a pártállami időket idéző antidemokratikus hatalomgyakorlásról, sőt lemondását követelik.
Október 23-án világossá vált, hogy nem csupán egymástól elszigetelt és politikailag megosztott civil kezdeményezésről van szó, hanem az ellenzéki egység megteremtésének ez idáig rejtőzködő társadalmi igényéről. Ez a mozgalom – úgy tűnik – megtalálta Bajnai Gordonban az integráló személyiséget is, noha az elmúlt 20 év szereplőinek nem kíván lapot osztani. A 2014-es hatalomváltást ígérő civil koalíció egyesületként jegyzi magát. Nem a véletlen műve tehát, hogy a lejáratódott elszámoltató kormánybiztos Papcsák az Alkotmányügyi Bizottságban módosító indítványként beterjesztette az egyesületek választásokból történő kizárásának javaslatát. E javaslat szerint csak pártok indulhatnak, civil szervezetek nem. Ezzel természetesen nem csak a Millát és társait – a Haza és haladást, Szolidaritást – zárnák ki a választásokból, hanem több ezer magyar civil szervezetet is. Orbánék tehát e pártpolitikától megcsömörlött magyar közhangulatban arra akarják kényszeríteni a civileket, hogy pártot alapítsanak, vagy valamely párt mögé sorakozzanak fel függetlenül attól kormánypárti vagy ellenzéki elkötelezettségűek.
Ez is része annak a sötét, de érthető hatalmi szándéknak, amely a választási törvény és az alaptörvény módosításával olyan szabad választásokat megkérdőjelező játékszabályrendszert alkot, amellyel minimálisra csökkentheti a hatalomváltás esélyét. Úgy tűnik azonban, hogy a kormányzáshoz – ráadásul a rossz kormányzati praxishoz – mindenáron ragaszkodó FIDESZ-es gépezet túllő a célon az állampolgári közéleti ingerküszöböt illetően. A választási regisztrációs procedúrán innen és túl még azokat is felébreszti a politikai közömbösség csipkerózsika álmából, akiknek eddig mindegy volt, hogy ki irányítja Magyarországot. És ha minden választópolgárt megalázó szűrés ellenére elmennek, akkor egyet biztosan tudni fognak; kire ne adják le a voksukat. Feltehetően a magyar valóban szabadságszerető nép, amely nem tűri, hogy félázsiai karanténban tartsák.