Nem lehetetlen, hogy Viktorunk titkolt kedvenc sportja a síugrás, legalábbis évértékelő beszédének fordulatai – az „elrugaszkodás” és az „emelkedés” arra engednek következtetni, hogy lelkes rajongója eme északi sportágnak. Bizonyára végigszurkolta az új évei négysánc versenyt és a világkupa sorozatot is, noha magyar vonatkozású sikerek ott sem születtek. Az osztrákok, németek, skandinávok, de a lengyelek és a szlovénok is bámulatos ugrásokat mutattak be: elrugaszkodtak, felemelkedtek és messzire szálltak. E tekintetben a sírepülésben találhatunk analógiát a nemzetközi gazdasági teljesítményekkel, de szomorúan kell megállapítanunk, hogy az unortodox szabadságharc eredménye Magyarországon a mélyrepüléshez hasonlatos.
A GDP csökken, a foglalkoztatottság a valódi munkahelyeket illetően szűkül, a lakossági fogyasztás visszaesik, a gazdasági növekedés mínusz 2%-ra süllyed, az államadósság pedig az ezermilliárdos!!! megszorítás sorozatot követően is – ami felér a nemzetgazdaság elleni gyilkossági kísérlettel – 79%-ra nőtt az MNB leköszönő elnökének friss jelentése szerint. Ezt nevezi a miniszterelnök az elrugaszkodás évének. Ha ilyen az elrugaszkodás, vajon milyen lesz az emelkedés? Kilátásaink enyhén szólva sem mondhatók rózsásnak…
blog.xfree.hu
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az orbáni új beszédben semmi nem azt jelenti, mint amit üzen. Az unortodox – tehát nem konvencionális – gazdaságpolitika ikertestvére az unortodox politikai kommunikáció, amely elhomályosítja a történések valódiságát. (Bizonyára ebben a kormányzati kommunikációs stratégiában komoly szerepe lehet annak az amerikai-zsidó családban szocializálódott mágusnak, mármint Finkelsteinnek, aki Orbán első számú tanácsadójának számít manapság. Ő a „piszkos politika” koronázatlan királya, akihez képest Ron Werber, az MSZP „gyűlöletkampányának” kommunikációs tudora csak kispályás versenyzőnek számít a politikai propagandacsinálók világpiacán.) Tehát az orbáni marketing, amely a külső és belső ellenségkép folyamatos és bővített újratermelésével próbálja a szavazótáborral elhitetni a gazdasági szabadságharc igazságát elfeledve a bajok valódi okait és a közgazdasági terápia értelmét (avagy értelmetlenségét). Ebben a kommunikációban sok minden valójában éppen az ellenkezőjét jelenti annak, amit látszólag mondani akar. Esetünkben az elrugaszkodás éppenséggel a recesszió mocsarában való elsüllyedéssel egyenlő, ahogy a fölemelkedés is mélyrepülést jelent. (Egyébként érdemes lenne Orwell nyomán egy orbáni újbeszéd szótár összeállítása, hogy kódolhatók legyenek a kormány üzenetei: pl. a megszorítás egyenlő kiigazítás.)
Az évértékelő miniszterelnöki beszéd az unortodox politikai kommunikáció jegyében fogant. A hasonszőrű gazdaságpolitikával ellentétben viszont hatékonynak tűnik. Amíg a gazdasági szereplőket nem lehet megtéveszteni – mert ők józan paraszti ésszel megtérülési mutatókkal számolnak – addig a politikai mezőben eredményesnek tűnik eme stílus és módszer. Legalábbis az aktuális közvélemény kutatások eredményeinek tükrében. A magyar szavazópolgárok – legalábbis a politikailag aktívak – még mindig inkább hallgatnak a szívükre, minthogy a ráció jegyében szembe nézzenek a nemzeti valósággal és egyenleget vonjanak a kormányzati teljesítmények dolgában. A valóságot megszépítő hazugság rendszerét pedig saját bőrükön tapasztalhatják a rezsicsökkentésen innen és túl…
Orbán a legnagyobb sikernek a magyar adósságállomány lefaragását tartja, amit számszerűsít is. Csakhogy a számok nem stimmelnek, mellesleg a családi büdzsében semmiféle jelentőséggel nem bírnak. Adósságpálya tekintetében ott tartunk, ahol a part szakad: az előrejelzések szerint egyre távolodik a maastrichti 60%-os álomhatár alá csökkenés. Most már 2027-re datálják. A másik fennen hangoztatott eredmény az államháztartás egyensúlyának fenntartása és a költségvetési hiánycélok betartása. Ezt az Európai Bizottság által is előírt 3%-os küszöböt 2011-ben csak a magánnyugdíjak állami rekvirálásával érték el – nem kevesebb, mint közel 3 ezermilliárd Ft kommunista államosításokra emlékeztető lenyúlásról, vagy elkobzásról van szó – 2012-ben pedig 1,2 milliárdos megszorító csomagsorozattal. Hogy világosan értsük a hétköznapi észjárás szerint érthetetlen nagyságrendeket, ez annyit jelent, mintha 1,2 millió adófizető polgártól fejenként 1 milliót vettek volna el tavaly. És valójában el is vették. Nem közvetlenül, „csak” közvetve. Ezért is gondolhatja és érzékelheti a magyarok háromnegyede, hogy rossz irányba mennek a dolgok. A kormányzat a sikerpropaganda szerint pedig – amely a deficitcél betartását illeti – jól teljesített. Eközben még azt is elhiteti a kormány, hogy nem a magyar embereket sarcolta meg, hanem a mi zsírunkon hízó bankokat és multikat. A sarcoló gazdaságpolitikának a következő fejezete egy újabb 200 milliárdos megszorító csomag lesz hamarosan, ebben nem kételkedhetünk. A költségvetés fiktív tételeinek bevételeit – a közműadók, tranzakciós illetékek, szerencsejáték- és pénztárgép adók, a közintézmények lejárt tartozásai stb. – valahonnan pótolni kell. Ráadásul Matolcsy kinevezésének az árát is mi fizetjük meg, ami az euro-forint árfolyam alakulásán már most is látszik. Matolcsy jegybankelnöksége legfeljebb a külföldön dolgozó félmillió honfitársunk számára jelenthet megkönnyebbülést…Az ő munkájuk és bérük innentől garantáltan többet ér… forintban.
Az un. nemzetgazdasági szabadságharcot vívó Orbán rezsim mindenáron törekszik a túlzott deficit-eljárás lezárására, így a költségvetés kérdésében előbb-utóbb teljesíti a bizottság elvárásait. Így az uniót teheti meg bűnbaknak az agyonadóztató és megszorító gazdaságpolitikáért, másrészt nemzeti sikerként könyvelheti el a brüsszeli igától való megszabadulást, ami utat nyithat az európai strukturális források kontroll nélküli felhasználásának. És kétségeink se maradjanak afelől, hogy az uniós milliárdokat Simicska és a nemzeti oligarchák a maguk érdekei szerint hatékonyan (extraprofittal) tudják lehívni, így jut majd pénz, paripa, fegyver a 2014-es FIDESZ kampányra is. ..Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!