A sikeres kormányzás második számú bizonyítéka a miniszterelnök szerint az, hogy ma Magyarországon többen dolgoznak, mint egy évvel korábban. Ez látszólag foglalkoztatáspolitikai eredmény ugyan, de arról nem szól a megszépített statisztika, hogyan alakul a munkanélküliségi ráta, illetve arról sem, hogy a valódi munkahelyek közül hányat számoltak fel a megszorítások (bocs! ahogy ők mondják hivatalosan kiigazítások és átszervezések) során. Tízezrével bocsátanak el közalkalmazottakat és köztisztviselőket, akiket a bérrabszolgaságot törvényesítő új munkatörvénykönyv még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozott. Ráadásul a társadalmi igazságérzetet jogosan felháborító FIDESZ-es káderpolitika nyomán a kirúgott szakemberek helyére az önkormányzatoknál és a kormányhivatalokba a csókosok (haverok, párttársak, rokonok és ismerősök) költöznek be ha értenek hozzá, ha nem… mintegy pártállami időszakra emlékeztető kiválasztási szabályok szerint. A lojalitás ma ismét fontosabb a szaktudásnál…
A munkaerő piaci statisztikát Orbánék a közhasznú foglalkoztatás növelésével kozmetikázzák. Így papíron – amely mindent elbír – valóban többen dolgoznak Magyarországon. Arról nem szól a sikerpropaganda, hogy a közmunkára az adófizetők pénzéből százmilliárdokat pocsékolnak el. Másrészt ebből – havi 47 ezerből – nem lehet családot eltartani.
allas.us
A közhasznú munka sokba kerül az államnak, és a hatékonyság hiánya miatt a KÖZ-nek is. Ráadásul a közhasznú munkavégzés a munkaerőpiac zsákutcája. Innen a szereplők 2-5%-a, tehát elhanyagolható aránya kerül vissza az elsődleges munkaerőpiacra, azaz a valódi munka világába. A gazdasági recesszió értelemszerűen beszűkíti a munkapiaci kínálatot is, így marad az állami kényszermunka megalázó és a társadalomalattiságot konzerváló mobilitási zsákutcája.
Többen dolgoznak, mint tavaly…de milyen áron. Ez a megoldás sehova nem vezet: sem gazdasági sem szociális megoldást nem kínál. A dolgozó kisembereket viszont társadalmi igazságérzetükben elégíti ki az a tudat, hogy azok, akik eddig szociális segélyben részesültek hasukat a napon süttetve, most kénytelenek a segély helyett meló elvét hirdető kormánypolitika nyomán éhbérért robotolni a köztereken, látványosan. Orbán megdolgoztatja végre a munkakerülőket. Ezt szokták felhozni az elvakult FIDESZ-es törzsszavazók is az igazságos kormányzás argumentumaként: végre valaki – Orbán Viktor – volt oly bátor, hogy megdolgoztatja az ingyenélőket (akik mellesleg jelentős részben az etnikumból verbuválódnak). A nép hangja tehát legitimálja egy értelmetlen és költséges kényszermunkán alapuló rendszer fenntartását és igazolja a vezér ez irányú törekvéseit. És a végén ez utóbbi még a politikai nyereséget is lekaszálja…
Többen dolgoznak, mint tavaly és visszatereltünk a munka világába többszázezer embert, aki korábban tartós munkanélküli volt. A közhasznú foglalkoztatás – amelyet az ombudsman is többször bírált – tehát nemzetgazdasági és foglalkoztatási szempontból ugyan zsákutcás alternatíva, de valódi értelmét politikai haszna hozza, amit a FIDESZ és nem mellékesen a Jobbik zsebel be… A „közhaszontalanok” megdolgoztatása a jobboldal politikai erényévé nemesedett…a kisemberek társadalmi igazságérzetének piacán. Az se baj, ha a tavalyi avart még hordja a tavaszi szél a parkokban, az se baj, ha méteresre nő a gaz a zöldterületeken, az se számít, hogy mindez többe kerül, mint a segély. Elvégre a kormány világosan megmondta: a munkaalapú társadalomé a jövő.
Az utóbbi években drámaian felgyorsult a kivándorlás Magyarországról. Immáron félmillió magyar keresi a boldogulás és megélhetés lehetőségét külföldön, ami esetünkben a Nyugattal egyenlő. Sokan hajlandók még kvalitásaik alatti munkavégzésre is a jobb megélhetés miatt.
haon.hu
Évente egy középvárosnyi népesség keres egzisztenciális menedéket az európai jóléti államokban. Csak Londonban közel 200 ezer magyar dolgozik. Sok mérnök szakmunkásként, sok diplomás a vendéglátásban és a szállodaiparban. Ausztriában szinte minden vendéglátó-és szórakozóhelyen magyar felszolgálókkal és szakácsokkal találkozhatunk. Burgenland munkaerőpiaca valósággal összeomlana, ha a magyar munkaerő kivonulna. A határmentén legtöbben vállalják az ingázással járó megpróbáltatásokat is a hazainak sokszorosát jelentő eurós bérért cserébe. Németországban a magyar vendégmunkások tízezrével folyamodnak letelepedési engedélyért. A magyar egyetemisták körében végzett karrier-vizsgálatok szerint a többség nyugaton képzeli el a jövőt, és nem csupán szakmai tekintetben. Magyarország egyre élhetetlenebb és perspektívátlanabb haza számukra. Kétszer annyian menekültek a jobbik Európa országaiba az elmúlt években, mint az ’56-os forradalom után. Ez a megdöbbentő és drámai tény a kormány tündérmeséivel és gazdasági sikersztorijával szemben. És nyilván többen is választanák a nyugati szabadságot és jólétet, ha ezer egzisztenciális és családi szállal nem lennének a honi röghöz kötve.
Többen dolgoznak, mint tavaly – szól az évértékelő beszéd egyik kormányzati politikát önigazoló kijelentése. Nem lepődnék meg azon, ha a kinyilatkoztatás alapjául szolgáló foglalkoztatási statisztikába beleszámolták volna a külföldön dolgozó félmilliós magyarságot is, noha a gazdasági-egzisztenciális emigráció nem az unortodox orbáni gazdaság- és társadalompolitika sikerének tudható be, de annál inkább kudarcának…Sőt több annál: össznemzeti szégyen…amit ükapáink generációja egyszer már elszenvedett!