Tüntetéssorozat ide, nemzetközi tiltakozás oda kétharmados erőhatalommal átverték a parlamenten a 4. alkotmánymódosítást is, amelynek a legnagyobb vesztese a jogállamiság, és minden benne élő magyar ember pártszimpátiára való tekintet nélkül. Tehát azok a komcsizó, buzizó és sósavval fenyegetőző béke(harci)menetes ellentüntetők is, akiket a pártház védelmére az alvilági Kubatov-gárdával együtt kirendeltek a békés tüntetés kriminalizálása végett.
A demokratikus jogállam utolsó védőbástyájára, az Alkotmánybíróságra is FIDESZ-es lobogót tűztek a múlt heti parlamenti alkotmánymódosító szavazással. Az alkotmányos politikát (és annak őreit) végleg a mindennapi politikacsinálás szolgálóleányaivá igyekeztek degradálni a megegyezésre képtelen hatalom urai. Maradt-e némi derengő fény ezek után a magyar demokrácia egyre sötétebb alagútjának végén? Mi is történt valójában?
168ora.hu
A 2010-es hatalomváltást követően májusban az első kormánydöntések egyike volt az alkotmánybírák jelölésének újraszabályozása, amivel a FIDESZ nyilvánvalóvá tette, hogy a törvényhozói hatalmát erre a jogállamiság szempontjából eddig tabuként kezelt legfelsőbb testületre, a „bölcsek tanácsára” is rákényszerítené. A totális letámadás jegyében politizáló kétharmados erőhatalom a független bíróságok intézményrendszerének sérthetetlenségét is aláásta az átszervezés során: a párthoz kötődő Handó Tünde elnöki kinevezésével, jogköreinek alkotmánysértő kiterjesztésével és a bírák kényszernyugdíjazásának törvényesítésével egyaránt. Az eredmény nem maradt el a törvényt elmarasztaló AB határozat ellenére sem: a bírói kar lefejezése – 274 bírót cseréltek le – és megfélemlítése múlt idejű ténnyé vált. Időközben a FIDESZ által delegált alkotmánybírók egyike-másika – köztük Stumpf István volt kancelláriaminiszter – szakmai felelőssége és demokratikus meggyőződése okán renitenssé válva megvétózott néhány sarkalatos kormánydöntést. Kezdődött azzal, hogy elmeszelték 2011 októberében a visszamenőleges hatályú 98%-os különadóról hozott jogszabályt, amire Orbán válasza az volt, hogy törvénybe iktatta azt a korlátozó passzust, miszerint az AB bizonyos gazdasági kérdésekről a továbbiakban nem tárgyalhat. Ezt az AB jogfosztást még az alaptörvénybe is átemelték. Tehát nem volt elég az AB FIDESZ-es káderekkel történő megszállása, hatáskörelvonással is igyekeztek korlátozni a legfőbb ellensúlyként működő alkotmányőrök hatalomkorlátozó szerepét. A megtépázott tekintélyű testület aztán sorra hozta megsemmisítő határozatait az alkotmány átmeneti rendelkezéseiről: a bírák kényszernyugdíjazásától a választási visszaéléseket sejtető regisztráción át az egyházi törvényig. A hatalmi retorzió persze Orbán és a FIDESZ politikai lélektanát ismerve nem maradhatott el. Amikor 2012 végén az AB kimondta az ombudsman kérése nyomán, hogy az átmeneti rendelkezések nem tekinthetők átmenetinek – és, tegyük hozzá itt van az a bizonyos kutya elásva, mert az összes alkotmányellenes törvényt a hajléktalanoktól a hitélet szabályozásáig ide suvasztották be – elérkezettnek látták az időt Orbánék az AB alkotmányossági ellenőrző szerepének lenullázására. Vagyis arra, hogy hatáskörelvonással szűkítsék a taláros testület mozgásterületét. Ezzel elérkeztünk az alkotmánymódosítás lényegéhez. (K)Áder János ellenjegyzését követően ugyanis az AB tartalmi tekintetben nem vizsgálhatja az alaptörvény módosításait, vagyis bármit beemelhetnek ide aktuálpolitikai érdekből, ami lényeg szerint egyébként alkotmányellenes. Tehát az alkotmányőrök nem vizsgálhatják az alkotmánymódosítások – toldozgatások-foldozgatások – alkotmányosságát, légyen szó a magyar családi jogról, a hitéletről vagy akár az egyetemisták röghözkötésének szabályairól. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök szerint kőbe vésett 40 oldalas alkotmányhoz hozzávarrnak – mint gombhoz a kabátot – 15 oldalnyi módosítást, és ezzel a dolog kikerülhet az AB hatálya alól. Így bármit bepréselhetnek a későbbiekben is a politikai tanácsadók és az aktuálpolitikai érdekek függvényében. Egy sor alkotmányellenes, vagy nem odaillő jogszabályt. Elvégre ebben a cinikus politikai praxisban a párthatalmi érdek oltárán bármikor feláldozható a nemzetközösség értéke. Ez a farok csóválja a kutyát tipikus esete. Az aktuálpolitikai érdekből hozott döntések felülírják a nemzet alaptörvényét, tehát a közjót a pártpolitikai megfontolások mentén tematizálják és vésik a honpolgárok életét generálisan szabályozó fundamentumba. Akár ötször-hatszor is, egyik napról a másikra. Ez annyit jelent, hogy a jogbiztonság Magyarországon megszűnik létezni. A politika kiszámíthatatlansága félelmet, bizonytalanságot és polgári engedetlenséget szül. Ez utóbbi azért is jogos, mert a kétharmados törvényhozói hatalom össztársadalmi legitimitása mindössze egyharmados.
168ora.hu
Egy jól szervezett jobboldali nemzeti kisebbség kényszeríti akaratát szakmai és társadalmi közmegegyezés híján a politikailag inaktív és/vagy kevésbé integrált honpolgári közösségre. Az sem zavarja őket, ha az Európai Emberi Jogi Egyezményt sértik meg ezzel a nyugati demokratikus jogállamiságot és az alkotmányos kulturális tradíciót negligáló gyakorlattal, amellyel szemben jogos felháborodást tapasztalhatunk tengeren innen és túl egyaránt. Ismét felvetődött a Magyarországgal szembeni bizalmatlanságon túl a nemzetközi jogi és pénzügyi szankciók veszélye. Az a FIDESZ, amely ellenzékből egy új társadalmi szerződést ígért, most bármiféle szakmai, politikai és társadalmi közmegegyezés híján alkotmányoz kénye-kedve szerint. Ha rövid távú politikai megfontolásból olyan törvényt hoznak, amely taralmilag mégis alkotmányellenes, akkor – hüpp-hüpp-hüpp barbatrükk, az idősebbek még emlékezhetnek a rajzfilmre – beleszuszakolják az alkotmányba… Így a nemzet alaptörvénye olyan lesz, mint az iskolai tábla, bármikor letörölhető és átírható. Az alkotmányőröknek ebben a helyzetben egy kiskapuja marad, hogy a koherencia felett őrködjenek, beleillik, vagy nem illik az éppen aktuális módosítás az alkotmányba. Ugyan megtiltották nekik amúgy „alaptörvényesen”, hogy precedens jelleggel hivatkozhassanak döntéseiknél az elmúlt húsz esztendő jogtárára, de ez nem jelenti azt, hogy a józan alkotmányjogi ész ne kerekedhetne felül a törvényhozói hatalom akarnokságán. Ez még akkor is így lesz, ha Holló Andrást és társait lecserélik a kormánypárthoz lojálisabb személyekre. Ebben bízhatunk, no meg Istenben és a puskapor szárazságában, hogy ne iratkozzunk ki végleg a civilizáltabb, szabadságban és jólétben élő népek közösségéből. Mert ha így megy tovább, könnyen vadkeleti viszonyok között, vagy a történelem kerekét visszaforgatva a harmincas években találhatjuk magunkat…