A fideszes erőhatalom az elmúlt hónapban a hazai és a nemzetközi tiltakozás ellenére bedarálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe (ami magyarul pártállami szisztémát jelent) az autonómia utolsó fellegvárait is, azaz az Alkotmánybíróságot és a Magyar Nemzeti Bankot. Az AB-t „alaptörvényesen” kötötték gúzsba, az MNB-t pedig egyszerűen megszállták.
Orbán jobb kezeként unortodox gazdaságpolitikájáról elhíresült Matolcsy György jegybankelnökké történő kinevezésének hírére megrendült a piaci befektetők bizalma, és a forint mélyrepülésbe kezdett. Az alkotmánytalanítás és Matolcsy együttesen olyan robbanóelegyet alkotott, aminek hatása a nemzeti fizetőeszközön mérhető egzakt módon. Ez természetesen a magyar emberek munkájának ellenértékeként fizetett bér reálértékének csökkenésével egyenlő…
patacsipilvax.hu
Az, hogy az agyonreklámozott rezsicsökkentés ellenére romlanak Magyarország és a magyar családok kilátásai vitathatatlan, de a kormánykörök mégis a ciprusi válsággal és az ellenzék által gerjesztett nyugati bizalmatlansággal magyarázzák a történteket. Lassan valóban ciprióták leszünk a Kárpát-medencében saját kormányunk gazdaság-és társadalompolitikai vakrepülése nyomán, de ők a felelőst mindig máshol keresik.
Van-e valós alapja a nemzetközi befektetői körök elbizonytalanodásának, hazánk csődkockázati felára növekedésének, a nemzeti fizetőeszköz gyengülésének? Vagy az egész csupán a multik és a hazai ellenzék összeesküvése a költségvetési fegyelmet tanúsító kormánnyal szemben, amely Európában és a világban meghökkentő módszerekkel ugyan, de képes tartani a hiánycélt így vagy úgy.
Magyarország határait ugyan régen mosta három tenger, de az Orbán-rezsimnek sikerült elérnie 3 év leforgása alatt az unortodox politikával (no meg a pártérdek alapú alkotmányozással), hogy teljesen elszigetelődjék, jobban, mint Izland, jobban, mint Ciprus. Így jár az, aki a (nemzetközi) közösség játékszabályait felrúgja, vagy a saját maga által kiagyalt egyoldalú normákat próbálja a többiekre erőltetni. Úgy nem lehet egy hajóban utazni, hogy mi rendhagyó módon forgatjuk az evezőket, keleti irányba terelve. Ennek a meg nem értettségen túl retorzió a következménye, azaz focihasonlattal élve nem passzolnak nekünk, vagy végső soron piros lapot kapunk és elhagyhatjuk a játszóteret.
Mértékadó európai körökben – és itt nem csak a baloldali és liberális, hanem meghatározó konzervatív, néppárti vélemények csengenek össze – felmerült szankciók között már nem csupán a magyar fejlesztési források több, mint 90%-át biztosító strukturális alaptámogatás felfüggesztése, hanem az uniós szavazati jogunk is megkérdőjeleződött, ahonnan már csak egy lépésnyire van az európai közösségből való kizárás, amit nyilván a Jobbik örömmel fogadna. Orbán – ha így folytatja az európai „kordonbontást”, a közjogi és gazdasági normák fölrúgását – egyfajta kárpát-medencei Mózesként kivezetheti a magyarságot Európából. A brüsszeli „iga” lerázása azonban nem egyenlő a Kánaánba vezető úttal, még akkor sem, ha a radikális jobboldalnak – és itt nem csak a Jobbikról van szó – tetszik ez a történelmi forgatókönyv. A jobboldali populizmus a teljes elszigetelődéshez vezethet, amiért súlyos árat fizethet Magyarország. Eme forgatókönyv szerint a szuverenitás a szabadság és a jólét feláldozásával érhető el. Vajon ezt szeretnénk?
A ciprusi krízis persze önigazolásul is szolgál Viktornak és Matolcsynak, hiszen az ott rögtönzött válságkezelő megoldásokra – a bankbetétek megadóztatására, vagy a nyugdíjpénztárak lecsapolására – nem lenne nehéz magyar analógiákat találni a hazai unortodoxia boszorkánykonyháján. Sőt azt is elmondhatnák, ha egy euroövezeti tagállamban efféle válságmenedzselést lehet folytatni, akkor mi a brüsszeli „uborkahajlító” bürokraták baja a magyar bankadókkal, tranzakciós-telefon-és közműadóval ad absurdum a külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók extraprofitját megrövidítő rezsicsökkentéssel. Újra előadhatjuk Ciprus kapcsán a kettős mércéről szóló nemzeti önvédelmi magyarázkodásainkat.
Itt mindjárt jegyezzük meg: az Európai Unió tartotta elfogadhatatlannak a beígért 10 milliárd euros kölcsön biztosítékaként septiben kiagyalt ciprusi unortodox gazdaságpolitikai lépéseket
Az euroövezeti válság ciprusi eszkalációja némileg elterelte a nemzetközi közfigyelmet a „magyar ügyről”, amelyet már az Egyesült Nemzetek Szövetsége és az Európai Parlament is napirendjére tűzött. Sőt a forintromlásra is kézenfekvő magyarázatul szolgált a hazai kormánypropagandában, elfedve a leértékelődés valódi okait: a negyedik alkotmánymódosítást, amely a jogbizonytalanságot állandósította és Matolcsy jegybankelnökké történő kinevezését, ami pedig a monetáris röppályánkat tette kiszámíthatatlanná.
prohungarianemzetiportal.ning.com
Az IMF-EU–hitellehetőség másodszori elutasításával, majd a kudarcot vallott keleti nyitás után a kormány önerőből kívánja megoldani a választásokat megelőző kampányévben a problémákat. Megkezdődhet a jegybanki vésztartalék felélése. Jöhet az Orbán-bankó Matolcsy aláírással. Beindulhat a bankóprés vagy a 34 milliárd eurós valutatartalék feláldozása a kormány osztogató-fosztogató gazdaságpolitikájának oltárán. Megvehetjük (önmagunktól) a kormányzat politikai stabilitását biztosító „békekölcsönöket”, kincstárjegyeket és egyéb állampapírokat, amelyek az egyre magasabb országkockázati felárak miatt egyébként csak nagy ráfizetéssel értékesíthetők a piacon. Kedveskedhet Viktor a kis- és középvállalkozóknak 2%-os hitellel, hogy beinduljon végre a növekedés, vagy éppen a forint leértékelődése miatt végképp elkeseredett devizahitelesnek. A választások közeledtével tehát beindul a célzott szavazói rétegekre irányuló népjóléti osztogatás, melynek árát holnapután fizetjük meg kamatostól. Matolcsy jegybankelnökként ott folytatja, ahol miniszterként abbahagyta. Ha már se keletről, se nyugatról nem jön a segítség, akkor földarabolja az aranytojást tojó tyúkot, főnöke utasításai szerint osztogat az eddig megőrzött valutatartalékból. Olyan ez, mint Münchausen báró esete: saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból.