Az Orbán-kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai szabadságharc újabb részsikere – a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése után – az IMF hitel lejárat előtti végtörlesztése. Az ellenzék és a független közgazdasági elemezők kétségbe vonják a kormánydöntés helyességét, mert ez abból a konvertibilis államkötvény-értékesítésből befolyt összegből történt, aminek kamata közel kétszerese az IMF hitelének. Orbánék érvelése – miszerint jelentős kamatot takarítottunk meg az előtörlesztéssel, tehát finoman szólva is sántít, ahogy az egyoldalúan meghirdetett szabadságharcé is, amelynek végső eredménye – az államadósság kedvezőtlen változása és a forint leértékelődése miatt – legalábbis kétséges. Hasonlít a dolog az 1848/49-es szabadságharchoz abban az értelemben, hogy a dicsőséges tavaszi hadjárat után következett a dicstelen világosi fegyverletétel és a megtorlással kísért egyoldalú békediktátum, ami után 20 év kellett ahhoz, hogy Magyarország ismét az európai polgárosodás pályájára léphessen.
Különösebb gond nem lenne az IMF-hitel végtörlesztésével akkor, ha az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet egy prosperáló nemzetgazdaságból teremtették volna elő. De nem ez a helyzet. A forrás eredetét az elmúlt évben kibocsátott dollár-és euró alapú államkötvények jelentették. Ezek pedig a magas országkockázati felár függvényében csak magas (5%-os) kamattal voltak értékesíthetők. A Matolcsy-féle tündérmese (avagy a nagy nemzeti átverés) része volt ez is, miszerint a külföldi befektetők azért vitték mint a cukrot a magyar államkötvényt, mert bíznak a hazai gazdaság sikerességében. Ezzel szemben a brooklyni spekulánsok azért kapkodták el az USA-ban piacra dobott magyar államkötvényeket, mert ilyen magas kamatot a lengyelek, de még a románok sem fizetnek a pénzügyi befektetőknek. Ráadásul Orbán éppen abból a „piszkos” pénzből (amely természetesen szagtalan) finanszírozza kétes hatékonyságú rendszerét, amely ellen az európai küzdőtéren oly hangosan harcol: a nemzetközi spekulatív hitelpiac morálisan elítélt főszereplőivel köt üzletet. Mindezt a magyar emberek nevében…
korkep.sk
A FIDESZ anakronisztikus és önellentmondásokkal terhes közgazdasági érvelése mellett ebből kerekedik egy ideológiai sallangoktól hemzsegő siker sztori: Magyarország jobban teljesít, a magyar emberek szívós munkájából felépülő honi gazdaság erejét tiszteli meg a külpiac azzal, hogy a kötvényfelvásárlásnál sorban is áll, ha kell. Nem szükséges tehát kemény feltételekhez kötött IMF-hitel, ha az ország és az Orbán-rendszer képes magát a piacról finanszírozni. Milyen áron? Bármi áron! Majd a munka alapú társadalom hangyaszorgalmú dolgozói kifizetik az Isten tudja hányadik adó formájában. Csak működjön a rendszer és a mindenható állam költségvetési stabilitására legyen büszke minden tisztességes magyar polgár. Ha közben már levegővételre sem képes a megszorításoktól, dagadjon az a nemzeti kebel. A nacionalista populizmus még mindig eladhatóbb politikai termék, mint a józan ész. Ráadásul, ha a nacionalista gazdasági érvek elfogynak a nemzeti szabadságharc propagandájából, jöhet a visszamutogatás és a komcsizás. Ez a mai magyar közéleti kommunikáció piros ásza a kormány kezében.
Kussoljanak a szocik az IMF-hitel idő előtti végtörlesztéséről, mert Horn Gyula is ezt csinálta ’98-ban. De hallgassanak az euroalapú kötvénykibocsátásról is, mert 2009-ben Bajnai ugyan ezt tette egymilliárd eurós tételben, ráadásul közel 7%-os kamatra, rövid távú, 5 éves lejáratra. Tehát hallgasson az Együtt 14 is, nem volt ez oly régen, amit a jelen kor politikai urai hazaárulással felérő nemzetvesztő döntésként értékeltek, ami hozzájárult Magyarország tönkretételéhez. Ha Orbán csinálja ugyan ezt – ráadásul nagyobb tételben – azt a jobboldali populizmus hazafias hőstetteként üdvözölhetjük! Az ellenfél nélküli szabadságharc győztes csatájaként. Ebben a kollektív tudatzavart keltő szóbeli zűrzavarban igazodjon el a magyar honpolgár. Bár örökké sulykolják, hogy mindez érte történik. A kormány megvédi a magyar embereket – legfőképpen saját szavazótáborát – a külföldi tőke támadásaitól csakúgy, mint a maffia-baloldal veszélyeitől.
De ki védi meg az egyre kiábrándultabb és hitehagyottabb magyar társadalmat önmaga választotta kormányának hibás döntéseitől, amelyek a téves helyzetértékelés következményei. A magyar nemzeti átverés jobboldali populista tündérmeséje mindennapjaink valóságos megélhetési küzdelmeinek rémtörténete a valóságos jelenben.
Olvassuk inkább a Bibliát, hátha okosabbak leszünk a mai magyar (ir)realitások világában, a Példabeszédek közül Szent Pál intelmét Timótheushoz: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját hívságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez odafordulnak.”