Nem csak boldogtalanság dolgában vagyunk listavezető nemzet Európában, hanem a rémisztően alacsony termékenységi mutatók tekintetében is. Évente egy középvárosnyi népesség – 30-40 ezer fő – tűnik el végleg Magyarország demográfiai térképéről. Vészesen fogy a magyar…
Akárhonnan nézzük is a dolgot (a politika, a gazdaság, vagy a szociális dimenzió felől) nem lehet elmenni ama tény mellett, hogy a hazai életérzés, az állampolgárok romló életminőség-élménye és a hanyatló termékenység között ne lássunk összefüggést. Elsüllyedünk-e a minket körülvevő szláv népek tengerében – mint Herder jósolta kétszáz éve – vagy elcigányosodunk, ahogy Fekete Gyula népi író és botcsinálta demográfus láttatta előre a magyar jövőt két évtizede. A magyar nemzet halálát hirdető népesedési utópiák ugyan alaptalannak bizonyultak, de a statisztikai tényekből azt olvashatjuk ki, hogy Magyarországon ma világviszonylatban is rendkívül alacsony a születési arányszám, miközben a szomszédos országokban, ha nem is baby-boom-ról, de növekvő termékenységről számolhatunk be. A kormány ugyan a nemzetstratégiai célkitűzések sorába emelte a születéstámogatást és a népességfogyás mérséklését, az e tárgyban meghozott intézkedések (a családi adókedvezmények, a GYES időtartamának meghosszabbítása, a megnövelt gyermekágyi segély stb.) ugyanolyan hatástalannak bizonyultak problémakezelés szempontjából, mint a gazdaságélénkítő döntések.
Termékenységi kedvünk sorvadását jelző szülési arányszámok tekintetében világviszonylatban a 203., európai összehasonlításban pedig az utolsó helyen állunk. Az Unióban hat ország is elhúzott mellettünk, akik korábban szaporodás tekintetében mögöttünk voltak. Olyan nemzetek is, akik feleannyit sem adnak költségvetésükből születéstámogató intézkedésekre, mint Magyarország. Még önmagunkhoz képest is visszaestünk: a belpolitikai és világgazdasági válsággal küzdő Gyurcsány- és Bajnai kormányok időszakában közel százezer gyermeknek adtak életet a magyar anyák, míg az ország megújításával, teljes átalakításával büszkélkedő Orbán-kormány időszakában tartósan 90 ezer alá süllyedt a születések száma. A családbarát politika – amely elsősorban az amúgy kevésbé termékeny felső középosztálynak kedvezett – nem javított a gyermekvállalási hajlandóságon. Magyarországon 100 anyára 123 gyermek jut átlagosan, miközben Szlovéniában 156, Szlovákiában 145. (Ez utóbbiak sem képesek a népességfogyás megállítására, mert ahhoz szülőpáronként több mint kettő gyerek szükségeltetik.)
velemenyvezer.blog.hu
Az ország katasztrofális demográfiai helyzetén az sem változtat, hogy Viktorunk a szokásos hurrá optimizmussal az idei évértékelő beszédében az első két hónap délibábosnak bizonyuló adatai tükrében a születési kedv fellendüléséről beszélt. Korábban Matolcsy szőtt tündérmesét a népesedési fordulat beindulásáról néhány sikeresnek tűnő hónap adatai alapján. Az éves átlag viszont azt mutatja, hogy egyre kevesebb gyermek kívánja meglátni a napvilágot Magyarországon. Dőreség lenne peresze a rossz kormányzás nyakába varrni a demográfiai kudarcot, annyit viszont megállapíthatunk, hogy az ország egyre gyengülő népesedési motorját jelentő alsóbb réteget sújtó diszkriminatív gazdaság- és szociálpolitika is hozzájárult a termékenységi kedv megcsappanásához, ahogy a romló mentális és egzisztenciális valóságélmények is. Nehéz úgy hitelt érdemlően Magyarország megújulásáról és felemelkedéséről beszélni, hogy közben a népesedési realitások egy hanyatló társadalom képét mutatják. A választási évben a nemzetgyarapító politika kudarcait mintegy beismerve újabb 50 milliárdos születéstámogató mentőcsomaggal rukkol elő a kormány. Ez a program is elsősorban a középrétegekre irányul, akikről köztudott, hogy egyre inkább az egyke felé fordulnak családtervezésnél. Nem lehetetlen, hogy az egyre romló termékenységi kedven ez sem fog változtatni, – pl. a szocpol megemelése új lakásvásárlás, vagy építés esetén, a diákhitelek elengedéséről nem szólván – csak arra lesz elég, hogy a kormányzó erők ismét elmondhassák, hogy a dolog nem rajtuk múlott.
Közép-európai szomszédainknak, a szlovákoknak és a cseheknek is sikerült tartós demográfiai növekedési pályára állítani nemzeteiket, ahogy Ausztriában is eredményt hoztak a születéstámogató erőfeszítések. Népesedéspolitika kérdésében azonban nem ártana vigyázó szemünket Párizsra vetni, mert a franciáknak sikerült két évtized alatt, összehangolt és végiggondolt családjogi és szociálpolitikai intézkedéssorozattal megfordítani a reménytelennek tűnő trendet. Ehhez azonban a szülést és gyermeknevelést támogató kedvezményeken túl azt a mai Magyarországon uralkodó kereszténypolitikai kurzust megbotránkoztató lépést is meg kellene tenni, hogy az együtt élőket, vagy a gyermeküket egyedül nevelőket is emancipálják a polgári törvények módosításával. Mert a politikai döntéshozóknak kis hazánkban sem lehet ideológiai szemellenzőkkel elfedni azt a tényt, hogy a gyermekek ma már zömmel nem a klasszikus családmodellben fogannak és élik a mentálisan nem éppen otthonmeleg életüket…