Orbán Viktor október 4-én reggel a Kossuth Rádióban a 168 óra című hírműsorban kampányolt. A szokásos öndícsérettel telített ömlengés – Magyarország jobban teljesít, a rezsikampány és a gazdasági szabadságharc értelmének igazolása – után még a kormány egyik szócsövének számító közmédiában sem kerülhette el a kellemetlen kérdést Hernádi Zsolt MOL-vezér kiadatásával kapcsolatban. (Mint tudjuk, Hernádi ellen nemzetközi (INTERPOL) elfogatóparancs van érvényben a horvát igazságügyi hatóságok kezdeményezésére az INA-ügyben, amelyben korrupcióval gyanúsítják. A vád szerint 10 millió eurót csúsztatott a MOL vezér anno Ivo Sanader miniszterelnöknek – akit azok hűvösre tettek vagy 10 évre – azért, hogy a magyar cég átvehesse a horvát olajtársaság irányítását. A tét tehát nem kicsi. Talán még nagyobb, mint az azeri baltás gyilkos esetében. A nemzetközi közvélemény, a bűnüldöző szervek és egy szomszédos ország gyakorol nem csupán morális nyomást a magyar kormányra, és annak mindenható vezérére, a mi Viktorunkra.
A kényes kérdésre – miszerint kiadjuk-e Hernádit – Orbán szokásos körmönfont módján válaszolt. A válasz valójában elkerülte a kérdést, mert miniszterelnökünk arról értekezett, hogy milyen harmonikus volt a két ország viszonya 800 éven át és keresztül – Jellasicsot nyilván kifelejtette, ahogy 1848-at is – és arra jutott, hogy ez a korrupciós botrány csak légypiszok ebben a közös húslevesben, amit diplomáciai úton kell elrendezni, nem a nemzetközi igazságszolgáltatás eszközeivel. Ez annyit tesz: Hernádi Zsolt nem kiadható.
Viktorunk ebben a történetben szembesült először azzal a kellemetlen ténnyel is, hogy az általa kreált nemzeti gazdasági szabadságharc fegyvertárát akár ellenünk is fordíthatják. Az unió újdonsült tagja, Horvátország úgy véli, hogy nemzeti alapon kívánja megoldani energiapolitikáját. Orbán meghajolni látszik a horvát érvek súlya alatt, amikor arról nyilatkozik, hogy hajlandó tárgyalni a MOL-INA részvényeinek eladásáról.
A hírek szerint az oroszok már a spájzban vannak – mint tudjuk a Tizedes meg a többiek c. film humoros tanulságából – azaz a horvátok nagyobb fantáziát látnak az orosz beszállítói partnerségben, mint a magyar cégben. És nem lehetetlen, hogy nekik lesz igazuk. Tehát kivonulunk a horvát olajpiacról, de ezért elvárjuk a kormányuktól és bűnüldöző szerveiktől, hogy a gazdasági kapitulációt követően békés elvonulást biztosítanak a magyar üzletembereknek. Hernádi Zsolt tehát nem kiadó, hiába köröztetik. A magyar miniszterelnök korábbi reagálása is erre utalt, amikor azt javasolta szűkebb sleppjéhez tartozó szurkolótársának, hogy ne hagyja el a biztonságot nyújtó hazát, ami egyébként Hernádi számára tényleg tejjel-mézzel folyó Kánaán.
tozsdeforum.hu
Aztán a pénteki interjúban odáig jutott a problémamegoldást illetően, hogy kormányközi szinten kell kezelni ezt a kérdést, (amúgy diplomáciailag nehogy megromoljon a 800 éves jó viszony) nem pedig közjogilag. Azt ugyan nem mondta ki, hogy Hernádi ártatlan az ellene felhozott vádakban, de azt nyilvánvalóvá tette, hogy megvédi bármi áron is. Korrekt emberi hozzáállás egy nem csak szurkolótárssal szemben. Megvédi a barátot, segítőtársat, különösen, ha már besoroltatott a nemzeti oligarchák védett közösségébe. Arra is utalt a miniszterelnök, hogy más magyar nagykutyák ellen is zajlik bűnvádi eljárás Horvátországban. Itt talán a fideszes kormánypropagandát nagyban támogató Vitézyre gondolt. Helytelenítette a dolgok elintézésének módját – magyarul a honi oligarchák horvátországi lesittelésének szándékát. Jószomszédi viszonyunk – ha már az egész Kisantanttal hadban állunk – nem csúszhat el egy ilyen banánhéjon. Egyébként pedig az Orbán holdudvar egyetlen oligarchája sem kiadó. Sem itthon, sem külföldön. Nagy szükség van rájuk az orbáni udvartartásban, nem is beszélve a szurkolói sleppről. Arra is nagy szüksége van a nemzetnek és a miniszterelnöki díszpáholynak. Oligarchák nélkül nem működik a nemzeti-keresztény kurzus. Tehát Hernádi marad itthon, Vitézyvel együtt nemzeti védettséget élvez. Viktor majd elintézi a dolgot így vagy úgy.
fideszfigyelo.blog.hu
Csányi Sándor bezzeg elment a horvátokhoz, kihallgatásra. Ő dörzsöltebb pénzügyi betyár annál, hogy Viktortól kérjen segítséget, mellesleg a focit látszólag ugyan úgy komálja. Csányi elment Zágrábba, vallott – hogy mit ki tudja – aztán simán hazajött a hétvégi bajnokira. Mert ugye a „profi magyar foci” OTP-ligaként ismert, neki pedig ott a helye. Ráadásul anno az ő bankja, az OTP nyújtott segítséget – a HVG eseménytörténeti kronológiája szerint – a bajban lévő Podravkának. A Vegeta névre hallgató termékükről jól ismerjük a céget itthon is. 37 millió eurónyi kölcsönt adott Csányi a csődközeli horvát cégnek 2010-ben. A dolog pikantériája, hogy a hitelfedezetet a MOL-INA részvényei jelentették. Vagyis minden mindennel – véletlenül összefügg. Végül mégis becsődölt a Podravka, amit aztán az OTP és Csányi értékesített, feltehetően nem kis haszonnal. Legalábbis ebből (is) bizonyára telik Csányinak a Lázár Jánossal szembeni becsületsértési per költségeire.
De eme nem elhanyagolható kitérő után lapozzunk vissza Viktorunk pénteki (okt. 4.) szerecsenmosdató okfejtéséhez, amelyben a büntetőjogi dimenzión lazán túllépve a két ország közti harmonikus együttműködés lehetőségét és szükségességét kommentálva gazdaságpolitikai síkra emelte a problémamegoldás szintjét. Röviden: a horvátokkal való hagyományos jó viszony megújításának kedvéért akár meg is egyezhetünk a szomszédokkal a MOL részvények eladásáról. Magyarul kivonulunk a horvát energiapiacról, ha a felfokozott helyzet úgy kívánja. Azaz Hernádiért bármi árat hajlandó megadni. Feltehető, hogy Hernádi az egyik olyan ember, aki túl sokat tud. És ha megszólal, az nem vetne jó fényt az ideológiai alapon korrupciómente FIDESZ-re. Tehát jobb, ha itthon marad és bölcsen hallgat arról, ami történt, történhetett. Az ügy koronatanúja – Robert Jezic horvát üzletember ugyan annak köszönheti vádalkuval történő szabadulását, hogy az ő cégén keresztül juttattak a korábbi horvát miniszterelnöknek 5 milliárd eurót a MOL részéről adómentesen. Ismerve a hazai adóviszonyokat – az APEH és a NAV szigorúságát – nem kis bravúr lehetett ez a pénzügyi manőver. De nyilvánvaló a kérdés: hol a másik 5 millió euró, amiért Ivo Sanader ex-miniszterelnök a cellában vezekel. Ezt bizonyára csak Hernádi Zsolt tudná elmesélni. És ha mesélne, az már nem külpolitikai balhé lenne, hanem belügyi. Így Orbán számára felettébb elkerülendő ez a kihallgatás. Korántsem állítjuk, hogy a tanú zsarolná a magyar miniszterelnököt, de mindenesetre ez sem kizárható a tények bonyolult hálójából Hernádi Csányival ellentétben hallgatásra és honi röghözkötöttségre ítéltetett. Mi pedig legfeljebb a valós igazság problémahalmazát analizálhatjuk jobb híján. Nekünk ennyi morzsa maradt igazságérzetünk kielégítésére, ami lehullott a hatalom asztaláról.