A minap reggeli híradásából megtanulhattuk: Orbán Viktor (no meg az elmaradhatatlan miniszterelnöki klán, Szijjártó Péter) Grúziában tárgyal. Bizonyára a „keleti szél” nevű külpolitikai nyitás jegyében, amely nem is oly rég az azeri baltás gyilkos kiadatása után nem kis vihart kavart ezen a vidéken. Nem véletlen tehát, hogy nem Jereván az úti cél, ahol a nemzeti önérzetükben megsértett örmények feltehetően nem virágkoszorúval és üdvrivalgással fogadták volna Viktorunkat háborús feszültségeket és nemzetközi megbotránkozást okozó elbaltázott diplomácia után.
A híradásból megtudhattuk, hogy nem csupán a béke virágait vitte a magyar delegáció – amelyből a magyar külügyminiszter Martonyi János ismételten kimaradt, akárcsak az azeri balhéból – hanem a gazdasági kapcsolatok elmélyítéséről tárgyalt. Ráadásul az is kiderült, hogy Grúzia második legnagyobb városában új repülőteret is avatnak: Orbán Viktor és Miheil Szaakasvili államfő nem mellékesen a grúziai parlamenti választások kampányának finisében.
A FIDESZ-es vezérkar imádja a kampányt; megjelentek Romániában, az USA-ban is korteskedni az utóbbi hónapokban, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A grúz testvérekhez hasonló felállásban utazott ki a magyar külügyi válogatott, mint az azeriekhez. Szijjártónak, mint miniszterelnökségi külügyi és külgazdasági államtitkárnak itt is kulcsszerep jutott. (Időközben a korábbi erős embernek vélt Fellegit már elfújta a keleti szél.)
Repteret avatnak tehát Grúziában nem sokkal az után, hogy Viktorunk kinyilatkoztatta, hogy Váton juszt sem lesz nemzetközi repülőtér, amely több ezer magyarnak adott volna új és valódi munkahelyet. A gigaprojekt finanszírozását a kínaiak vállalták volna, ahogy a kivitelezést is. Talán ez volt a baj?…
Fotó: Helmeczy Zoltán / MTI Fotó: Europress/AFP
Ez a nyugat-dunántúli régió és a magyar gazdaság szempontjából is kiemelkedő beruházás hajója tehát érthetetlen módon a nemzeti oligarchák vadvizein furcsa körülmények között zátonyra futott. (Megjegyeznénk, hogy Orbán Viktor első számú udvari beszállítójának számító Simicska-Nyerges klán vadászterületei a tervezett reptér tőszomszédságában húzódnak ameddig a szem ellát…a vadászathoz, mint tudjuk csönd és nyugalom kívántatik)
A híradásból azt is megtudhattuk a Kossuth Rádió reggeli pártatlan műsorából, egyenesen Szijjártó Péter hivatásos igazmondó szájából, hogy a grúziai reptérberuházást 75%-ban magyar vállalkozások kivitelezték, ezért jelentős hazai gazdasági sikerként is elkönyvelhetjük a politikailag lejegelt váti reptérprojekt vigaszdíjaként azt a tényt, hogy magyar építőipari vállalatok sikerrel grundolnak a grúz „piacgazdaságban”. Szijjártó további piacszerzési lehetőségekről is számot adott: további repülőtér beruházás, a tbiliszi városháza rekonstrukciója és a mezőgazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek a magyar vállalkozók számára – mintegy a hazai pangás és gazdasági leépülés ellensúlyozására és az itthoni feleslegessé vált kapacitások hasznosítása végett – a kormány által is erősen támogatott keleti nyitás jegyében számos lehetőséget rejtenek. A keleti baráti vadászterületek is kijelöltettek: Azerbajdzsán, Kazahsztán és Grúzia, akik ellentétben a hanyatló nyugati világgal lendületben és prosperitásban vannak. Az Orbán-kabinet pedig a magyar tőke közép-ázsiai szálláscsinálójaként baráti gesztusokkal béleli ki a terepet ezen a kiszámíthatatlan vidéken.
Nem állítjuk, hogy az Orbán-rendszer, amelynek igazi arcát még nem látja tisztán a magyar választópolgár, kompatibilis lenne a közép-ázsiai klánok uralmára épülő „demokráciákkal”, de azt már tényként kezelhetjük, hogy Viktorunk otthonosan mozog ebben a kultúrkörben. Itt talál magának barátokat, nem nyugaton. Ázsiában európaiként viselkedik – ha ezért némi hasznot bezsebelhetnek a haverok – ugyanaz az ember, akit Európában cselvetős sztyeppei harcmodoráról és nem köntörfalazó, nyers stílusáról ismernek. Viktorunk a honfoglalás előtti idők ázsiai tájain érzi igazán jól magát, nem az euroatlanti térségben. Lehet, hogy etnogenetikai iránytűjét követve keresi az egykoron Kaukázus mentén maradt szavárd magyarok törzsi maradványait…bizonyára őket is megkínálná a kettős állampolgársággal hogy szavazhassanak reá, s talán attól sem ódzkodna, ha végre valahára ősi szittya szokás szerint pajzsra emelnék.