Ha valaki vette a fáradságot és megnézte az Európa Parlamentben zajló vitát a magyar közjogi rendszer átalakítását bíráló Tavares-jelentésről, annyit leszűrhetett a történtekből, hogy a magyar mundér becsületét védő miniszterelnöktől a fideszes EP képviselőkig bezárólag senki sem a jelentés tárgyilagos kritikájával foglalkozott. Szájer József, Gyürk András azt a személyeskedő, lejárató retorikát és érvelést választotta, amelyet jól ismerünk a magyar parlamenti gyakorlatból. Ráadásul Orbán Viktorral egy szólamban az Európa Parlament képviselőit oktatták ki európai kultúra- és politikatörténeti ismeretekből, ahelyett, hogy a jelentés taralmi részeivel, az európai jogállamiságnak nem megfelelő hazai alkotmányozás kérdéseivel foglalkoztak volna.
Nem vetett jó fényt Orbánra a mellette jegyzetelgető, szalonképtelenségig nyegle testbeszédet és cinikus vigyorokat mímelő Szíjjártó sem, aki a miniszterelnöki védőbeszéd alatt sompolyogva csempészte az EP elnökének asztalára azt a borítékot (hamisítatlan mutyi stílusban), amely a magyar kormány hivatalos válaszát tartalmazta a Taveres-jelentésre. Ezt egyébként Orbán állítása ellenére nem kapták meg interneten a vita során az uniós képviselők. Feltűnő volt az egymás mellett elbeszélők álvitája során az is, hogy Viktorunk mellett az előzetes néppárti lobbihadjárat után a fidesszel politikai rokonságban álló pártcsaládból számottevő személyiség nem vállalt szolidaritást a magyar miniszterelnökkel. Pedig Viktorunk ismételten megpróbálta a Tavares-jelentést a balliberális összeesküvés produktumaként beállítani. A komcsizás azonban időközben kiment az európai közéleti divatból. A magyar ügy tárgyalásakor egyértelművé vált: immáron nem csak a balliberálisok és a zöldek kritizálják az Orbán-rendszert, mint Európa rákfenéjét, hanem a konzervatív, keresztény tábor sem hajlandó védelmezni azt. A végső szavazásnál ez vált egyértelművé a magyar kormány ténykedését elítélő 370 igenhez – no meg a 82 tartózkodáshoz – kellettek a néppárti voksok is. Ez pedig annyit tesz, hogy az EP történetében szinte példátlan elsöprő többséggel döntöttek, ami egyet jelent a Közösségen belüli elszigetelődésünk tényével. A felszólaló kritikusok többször hangsúlyozták az orbáni populizmus ellentételezéseképpen: nem Magyarország ellenében szólnak, csupán a magyar kormány európai demokratikus jogállamiságot megkérdőjelező hatalomgyakorlása ellen, amely a magyar emberek szabadságjogait is csorbítja.
Viktorunk tehát a mindenáron való hatalmon maradás jegyében hozott sarkalatos törvényeivel és alkotmányfarigcsálásával nem csupán nemzetközi szövetségeseit – a visegrádi országokat – idegenítette el, hanem a néppárti politikai pártcsaládon belül sem számíthat szolidaritásra. Azokat a néppárti politikusokat, akik a közelgő EP választásokra készülvén még látszólag kitartottak mellette – 249 voksról van szó a 700-ból – pedig utólag nyilván elbizonytalanította az a magyar parlamenti elítélő határozat, amely a Tavares-jelentés elfogadása után a magyar országgyűlésben megfogalmazott ökölrázásszerű dacakcióval egyenértékű. Ráadásul ebben már egy kalap alá veszik Orbánék a sok színű Európai Unió összes politikai szereplőjét nemzeti hovatartozásra és pártcsaládra való tekintet nélkül.
Csak néhány passzust idéznék a határozatból: „A magyar országgyűlés csodálkozásának ad hangot, hogy az Európai Parlament olyan határozatot hozott, amelyhez nincs joga… Önkényesen állapít meg követelményeket, önkényesen vezet be új eljárásokat, és olyan új intézményeket kreál, amelyekkel megsérti Magyarország uniós alapszerződésben garantált szuverenitását. Ezzel az Európai Parlament szembe megy az európai értékekkel és veszélyes útra vezeti az Európai Uniót. További aggodalomra ad okot, hogy a Magyarországot sújtó hatalmi visszaélés mögött üzleti érdekek húzódnak meg…Elfogadhatatlan, hogy az Európai Parlament ezeknek a nagyvállalatoknak az érdekében próbál nyomást gyakorolni hazánkra.”
Ezt az Európát kioktató, az európai képviselőket korrupcióval vádoló határozatot hozta a FIDESZ-KDNP és a jobbik 269 képviselője a magyar parlamentben július 5-én. Ebből két dolog egyértelműen következik. A FIDESZ megtalálta a közös nevezőt az Európa-ellenesség ideológiai platformján a magyar szélsőjobbal, a Jobbikkal, ami a nyugati közösségből való önkéntes száműzetésünk jövőbeli lehetőségét veti fel és azt, hogy a honi hatalmon maradásért akár európai tagságunk is feláldozható. Másrészt a demokráciadeficittel való szembenézés helyett a nacionalista populizmus mocsarába való belesüllyedésünk egyértelmű kinyilatkoztatása ez, amely totális ideológiai frontot nyit Európa minden politikai szereplője felé. Egy kicsit olyan ez, mint az albán tengeralattjáró-flotta, addig harcol, míg az evezősök bírják szusszal…Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!