Mint egy unalomig hallgatott sláger, csendül fel nap, mint nap a kormányzati sikerszlogen: „Magyarország jobban teljesít!” A besulykolás oly hatékony, hogy néhányan hivatalból, néhányan naiv lelkesedésből vagy nemzeti önérzetük megnyugtatására el is hiszik. Lehet, hogy tényleg jobban teljesít? – teszik fel a pártatlan szkeptikusok a kérdést. Végül is a magyar fociról is mondták sokan sporttörténeti összevetésben mindaddig, amíg a hollandok elleni 8:1 végképp szétoszlatta a kincstári optimisták utolsó reményeit is.
„Magyarország jobban teljesít!” Mihez képest? Tavalyhoz, tavalyelőtthöz képest mindenképpen. Gazdasági növekedési mutatóink tükrében számszerűsíthetően jobban. Szinte túlteljesít, mint az ’50-es évek fáradhatatlan sztahanovistái. A bányászbéka ülepe alól persze nem volt nehéz. Az európai sereghajtók között csak Bulgária volt mögöttünk. Náluk jobban teljesítettünk. Románia és a Baltikum már necces, de közép-európai sorstársaink – Szlovákia, Csehország és Lengyelország – elhúztak mellettünk a történelmi versenyfutásban. Ne csodálkozzunk a nyáron egy adriai kiruccanás alkalmából, ha alig találunk honfitársi rendszámot, ellenben a lengyelek és a cseh-szlovákok annál inkább, mondhatni tömegével. Ők középosztályosodnak, mi meg deklasszálódunk évről-évre. Gazdasági szabadságharcunkkal és növekvő nemzeti önérzetünkkel szinte fordítottan arányosan állunk, stagnálunk vagy lecsúszunk nemzeti jólét tárgyában.
civishir.hu
Az agyonadóztatott és mindenestül fölforgatott, átszervezett társadalom birkatürelemmel viseltetik a megpróbáltatások sorozata után. Sőt, bízik kormánya unortodox megoldásaiban. Viktorék bizonyára tudják mi a terápia vége. Csodás gyógyulás vagy fájdalommentes kimúlás. Mindenesetre a rezsicsökkentés élő bizonyítéka a kormányzati közjó-szándéknak. Elfelejteti a kontinens legmagasabb ÁFÁ-ját, az útdíj adót, a sárgacsekk-tranzakciós-telekommunikációs-illeték-baleseti és egyéb sarcokat, a közalkalmazottak befagyasztott béreit, a gyógyszerkassza és a magánnyugdíj-pénztárak kiürítését. A kormány az emberek és a családok javát akarja. Mint a közismert viccben az ÁVÓ-sok is ezt mondják, hogy „nem ellened jöttünk Kovács elvtárs, hanem érted.” A családok javát kívánja a kormánypolitika – értsd, a családok javaira vadászik. Legutóbb felmerült a bankbetétekre kivetendő 10%-os adó ötlete is, korábban az 5. alaptörvény-módosítás egyik Brüsszel által elmeszelt passzusa szerint egyszeri nemzeti adót vetettek volna ki minden kereső magyar állampolgárra, ha (a kormányzat hibájából történő) kártérítésre kötelezi a nemzetközi bíróság a magyar államot: pl. a telekomadó perben. Sarc a multikra, sarc a bankokra, sarc a polgárokra.
vastagbor.blog.hu
Magyarország jobban teljesít! A miniszterelnök megdicséri az amúgy államilag kizsigerelt dolgozókat – az eredmény nem a kormány dicsősége, hanem a szorgalmas, – mellesleg türelmes – munkálkodó polgárok teljesítménye. Ők hozták a legnagyobb áldozatot a szabadságharcban, amit a kormány folytat Európa, a multinacionális fináncoligarchia és a velük szövetséges (kollaboráns és idegen szekereket toló) hazai ellenzékkel szemben. Magyarország jobban teljesít az orwellisztikus magyar újbeszéd szótárban annyit jelent, hogy a kormány jobban teljesít. Tavalyi, tavalyelőtti önmagához képest mindenképpen. A köznépi jutalomfalat sem maradhat el – erről tanúskodnak a közvélemény-kutatások eredményei, amelynek fényében sütkérezik a regnáló hatalom. Önbizalma töretlen. Az erő vele van, az erő maga a köznépi helyeslés, a legitimáció. Amíg a harci szellem fönntartható békemenetekkel és önigazolt sikerpropagandával, addig halad a nemzet szekere. Naiv lelkesedés hajtja az ígéret földjén – inkább lejtmenetben egy tájesztétikai völgy felé. Hajrá Magyarország! Immáron makrostatisztikailag is – gazdasági növekedés+infláció csökkenés+ rezsicsökkentés+foglalkoztatottság a sikerpálya mérföldkövei. Fölfelé haladunk, kifelé megyünk, a válságnak vége. Olyan ez, mintha Mátraházáról közelítenénk a Kékestető felé. Korábbi önmagunkhoz képest nem is rossz. Magyarország jobban teljesít. A szlogen nem szól a „mihez képest”-ről. Földrajzi hasonlatnál maradva a Kékestető, mint nemzeti csúcs némi erőfeszítéssel megmászható, de ha kicsit távolabb kacsintgatunk egy boldogabb és szabadabb jövő felé, akkor szinte megbénulunk már attól a gondolattól is, hogy a Grossglocknert 3798 méteren, a varázshegyet, Matternhort pedig 4000 méter fölött jegyzik. Meghódításuk pedig egyre reménytelenebbnek tűnik. Mint sztyeppei nép megyünk inkább a lapályos keleti látóhatár felé. Türelmes ügetéssel, ahogy elődeink tették Augsburg után…