Az Orbán-kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai szabadságharc újabb részsikere – a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése után – az IMF hitel lejárat előtti végtörlesztése. Az ellenzék és a független közgazdasági elemezők kétségbe vonják a kormánydöntés helyességét, mert ez abból a konvertibilis államkötvény-értékesítésből befolyt összegből történt, aminek kamata közel kétszerese az IMF hitelének. Orbánék érvelése – miszerint jelentős kamatot takarítottunk meg az előtörlesztéssel, tehát finoman szólva is sántít, ahogy az egyoldalúan meghirdetett szabadságharcé is, amelynek végső eredménye – az államadósság kedvezőtlen változása és a forint leértékelődése miatt – legalábbis kétséges. Hasonlít a dolog az 1848/49-es szabadságharchoz abban az értelemben, hogy a dicsőséges tavaszi hadjárat után következett a dicstelen világosi fegyverletétel és a megtorlással kísért egyoldalú békediktátum, ami után 20 év kellett ahhoz, hogy Magyarország ismét az európai polgárosodás pályájára léphessen.
Az utolsó mohikán
Szabó Máté ombudsman, az alapvető jogok biztosa alighanem a demokrácia utolsó mohikánja Magyarországon. A köztársaságot és a demokratikus jogállamiságot szisztematikusan felszámoló Orbán rezsim kétharmados erőhatalmi gépezetében ő az utolsó homokszem és reménysugár, aki következetes szakmai és erkölcsi eltökéltséggel bizonyítja, hogy nem kíván asszimilálódni az autokrácia rendszerébe, de még asszisztálni sem hajlandó a voluntarista hatalom intézkedéseihez.
A rendszerben van a hiba
A Tavares-jelentés elfogadása kapcsán eszkalálódó konfliktusunk Európával valószínűleg Orbán Viktor eltorzult demokrácia felfogására vezethető vissza. A fülkeforradalmi kétharmados megrészegítő diadal után a „győztes mindent visz” logikája hatotta át a közjogi rendszer átalakítási törekvéseit. A 2002-es és 2006-os vereségből azt a tanulságot vonták le, hogy az egyébként sikeres polgári Magyarország újjáépítését célul kitűző milleniumi ciklus után azért vesztett a FIDESZ csatát, mert nem tette rá a kezét a gazdaság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatási rendszer, a művészet, tudomány, kultúra és média, a rendvédelmi szervek meghatározó pozícióira, és a rejtett baloldali hálózatok aláásták egy sikeres országépítő kormányzás folytatásának politikai sikeresélyeit.
A Tavares-jelentés margójára
Ha valaki vette a fáradságot és megnézte az Európa Parlamentben zajló vitát a magyar közjogi rendszer átalakítását bíráló Tavares-jelentésről, annyit leszűrhetett a történtekből, hogy a magyar mundér becsületét védő miniszterelnöktől a fideszes EP képviselőkig bezárólag senki sem a jelentés tárgyilagos kritikájával foglalkozott. Szájer József, Gyürk András azt a személyeskedő, lejárató retorikát és érvelést választotta, amelyet jól ismerünk a magyar parlamenti gyakorlatból. Ráadásul Orbán Viktorral egy szólamban az Európa Parlament képviselőit oktatták ki európai kultúra- és politikatörténeti ismeretekből, ahelyett, hogy a jelentés taralmi részeivel, az európai jogállamiságnak nem megfelelő hazai alkotmányozás kérdéseivel foglalkoztak volna.
Balkanizálódunk, vagy amit akartok…
Alig két esztendeje Viktorunk még büszkén emlegette az Uniónak kiosztott sallereket és kokikat – mert hát ugye, így illik viselkedni egy nemzetközi közösség soros elnökének, ha keményfából faragták. Most azonban úgy tűnik a Tavares-jelentés Európa Parlamentben történt elsöprő többségű megszavazása után, hogy a fideszes kormányzásra és Orbán Viktorra mértek egy kiütéssel felérő jobbegyenest. Az Európa-és Unió ellenes egyoldalúan meghirdetett „szabadságharc” gyümölcse beérett: alkotmányozásból, állampolgári és emberi jogokból, de diplomáciai etikettből és politikai tisztességből is elégtelenre vizsgáztak fülkeforradalmáraink a nemzetközi ítélőszék előtt.
Unortodox irány: Balkáni Egyesült Államok II.
Magyarországnak szóló uniós tanácsok, amellyel a Bizottság a gazdasági és társadalmi stabilitást véli megerősíteni hazánkban!
Unortodox irány: Balkáni Egyesült Államok I
Miközben a csapból is rezsicsökkentő kampány folyik, a kormány ismételten azon mesterkedik, hogy amit egyik kezével adott, azt a másikkal kamatostul vegye vissza. Természetesen az eddig is bevált trükkel: úgy, hogy észre se vegyék, hogy az „Emberek Kormánya” zsebtolvaj módjára polgárok zsebében matat és lenyúlja még azt is, amit már egyszer-kétszer adóval megsarcolt. Az újabb 120 milliárdos Varga-féle megszorító csomag – idén már másodszor – vágja meg a közös és méltánytalan teherviselésbe belefásuló magyar honpolgárokat. Teszi mindezt a nép nevében és érdekében, az unos-untig hangoztatott unortodox gazdaság-és társadalompolitikai sikerpropaganda jól bevált receptje szerint, vagyis a válságból való kilábalás közterheit a bankokkal, multikkal, vállalkozókkal fizetteti meg.
Nincs új a Nap alatt
Némi bizakodó optimizmussal vettük tudomásul Varga Mihály kinevezését a nemzetgazdasági tárca élére. Komoly, tárgyilagos, ideológiai sallangoktól mentes, megbízható szakpolitikust ismerhettünk meg személyében eddigi közéleti pályafutása során. A Matolcsy-féle tündérmesés hazugságok után egy kiszámíthatóbb, a magyar realitásokkal racionálisan kalkuláló gazdaságpolitikát vártunk tőle, és leginkább azt, hogy a kiigazításnak elkeresztelt megszorító csomagsorozatnak véget vet. Nem így történt. Vargát is bedarálta az orbáni rezsim gépezete, és előzetes ígéretei ellenére ő is pártfegyelemmel halad az elődje által kitaposott úton.
Jobb élet
A 2013-as OECD jelentés szerint Magyarország a sereghajtó az európai nemzetek versenyében az életkörülmények önértékelése tekintetében. De nem csupán a jövedelmi, lakhatási, oktatási lehetőségeinket érezzük erősen korlátozottnak a fejlett országokhoz viszonyítva, hanem a „boldogságérzetünk” is messze elmarad a kormány által sokat bírált nyugat-európai jóléti társadalmakétól. A rendszerváltás utáni utóérési pszichózis pozitív energiái az új évezred elejére elfogytak – ma már senki sem hiszi, hogy belátható időn belül felzárkózhatunk a jólétben és szabadságban élő nemzetek élmezőnyéhez. Ráadásul Viktorunk is kinyilatkoztatta, hogy Magyarországon un. munka alapú társadalmat építünk – ami az ’50-es évek tervgazdálkodását juttatja eszünkbe – és nem a „hanyatló” nyugati jóléti modellt követjük.
Nekünk már sikerült…!? II.
Az etatizmus, az állam szerepének primátusa a polgárok érdekeivel szemben – ez a fideszes trendi. Nem baj ha nyakig úszunk az adósságban és a sárgacsekk-tengerben, csak az állami büdzsé legyen konszolidált. A hiánycél teljesüljön és ennek még örülni is kéne. Tapsolni a deficiteljárás felfüggesztéséhez, Orbán brüsszeli sikeréhez, szabadságharcos diadalához. Magyarország jól teljesít, de kivel szemben. Délibábos mutatvány ez is, amely fölött össznemzeti örömöt és elégedettséget kellene érezni. Valahogy nem megy, mármint a kollektív sikerélményben való osztozás. Még a legelvakultabb drukker sem szokta megtapsolni kedvenc csapatát, ha rendre öngólokkal kápráztatja el a közönséget.