A fideszes erőhatalom az elmúlt hónapban a hazai és a nemzetközi tiltakozás ellenére bedarálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe (ami magyarul pártállami szisztémát jelent) az autonómia utolsó fellegvárait is, azaz az Alkotmánybíróságot és a Magyar Nemzeti Bankot. Az AB-t „alaptörvényesen” kötötték gúzsba, az MNB-t pedig egyszerűen megszállták.
Az autonómia vége, avagy a jegybank megszállása I. részletei…
Ha a gyanútlan honpolgár fellapozza a kormánypárt szócsövének számító Magyar Nemzet szombati számát, megdöbbentő politikai kommunikációs offenzívával szembesülhet. A szalagcímek már önmagukban is felérnek egy háborús frontvonalbeli tudósítással: „Rezsiügy: a kormány nem hátrál…az energiaszolgáltatók Brüsszelben bíznak”, „Semmibe vett szuverenitás…külföldről indult a baloldali kampány”, „A taxisháború vége”…, „Washingtonban folytatódott a nyomásgyakorlás”, „Eddig és ne tovább…Már az ENSZ is napirendjére vette a „magyar ügyet” úgy, mint 1956-ban”, „Csalódtak az unióban” és sorolhatnánk az adrenalin fokozó és nemzeti identitást erősítő írásokat. Mintha a hidegháborús korszakban élnénk.
Tüntetéssorozat ide, nemzetközi tiltakozás oda kétharmados erőhatalommal átverték a parlamenten a 4. alkotmánymódosítást is, amelynek a legnagyobb vesztese a jogállamiság, és minden benne élő magyar ember pártszimpátiára való tekintet nélkül. Tehát azok a komcsizó, buzizó és sósavval fenyegetőző béke(harci)menetes ellentüntetők is, akiket a pártház védelmére az alvilági Kubatov-gárdával együtt kirendeltek a békés tüntetés kriminalizálása végett.
A FIDESZ-es berkekben valószínűleg problematikus a független polgárok értelmezése. Csak erre az anomáliára vezethetjük vissza, hogy Kósa (populista) Lajos alelnök Bajnai-gárdának titulálta a párt lendvai utcai székházában tüntető fiatalokat a minap. Ezzel a megbélyegző kijelentésével egyúttal a demonstráció tényleges okát is igyekezett elhomályosítani mint ügyeletes hazudozó, ugyanis a magyar fiatalok az alaptörvény négyes számú módosítása ellen emelték fel szavukat, amely egyebek között az egyetemi hallgatók röghöz kötöttségét is kőbe vésné…Akkor, amikor a felsőoktatási kérdésekről a szögletes kerekasztalnál folynak az érdekegyeztető tárgyalások. (Itt jegyezzük meg: az újonnan kinevezett államtitkár, Klinghammer professzor, a hallgatói röghöz kötés tekintetében humánusabb álláspontot képvisel, mint a kormány.)
Tavaszváró tiltakozás, azaz MUK, vagyis márciusban újra kezdjük részletei…
A sikeres kormányzás második számú bizonyítéka a miniszterelnök szerint az, hogy ma Magyarországon többen dolgoznak, mint egy évvel korábban. Ez látszólag foglalkoztatáspolitikai eredmény ugyan, de arról nem szól a megszépített statisztika, hogyan alakul a munkanélküliségi ráta, illetve arról sem, hogy a valódi munkahelyek közül hányat számoltak fel a megszorítások (bocs! ahogy ők mondják hivatalosan kiigazítások és átszervezések) során. Tízezrével bocsátanak el közalkalmazottakat és köztisztviselőket, akiket a bérrabszolgaságot törvényesítő új munkatörvénykönyv még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozott. Ráadásul a társadalmi igazságérzetet jogosan felháborító FIDESZ-es káderpolitika nyomán a kirúgott szakemberek helyére az önkormányzatoknál és a kormányhivatalokba a csókosok (haverok, párttársak, rokonok és ismerősök) költöznek be ha értenek hozzá, ha nem… mintegy pártállami időszakra emlékeztető kiválasztási szabályok szerint. A lojalitás ma ismét fontosabb a szaktudásnál…
Nem lehetetlen, hogy Viktorunk titkolt kedvenc sportja a síugrás, legalábbis évértékelő beszédének fordulatai – az „elrugaszkodás” és az „emelkedés” arra engednek következtetni, hogy lelkes rajongója eme északi sportágnak. Bizonyára végigszurkolta az új évei négysánc versenyt és a világkupa sorozatot is, noha magyar vonatkozású sikerek ott sem születtek. Az osztrákok, németek, skandinávok, de a lengyelek és a szlovénok is bámulatos ugrásokat mutattak be: elrugaszkodtak, felemelkedtek és messzire szálltak. E tekintetben a sírepülésben találhatunk analógiát a nemzetközi gazdasági teljesítményekkel, de szomorúan kell megállapítanunk, hogy az unortodox szabadságharc eredménye Magyarországon a mélyrepüléshez hasonlatos.
Egy valamire való sírköves bizonyára elhajította volna dühében vésőjét és kalapácsát is, ha negyedszerre kényszerült volna a megrendelő változó igényei szerint átfaragni művét. Orbán Viktornak azonban a szeme se rebbent, amikor a kőbe vésett és kétharmados eltökéltséggel szilárdított alaptörvényét aktuálpolitikai megfontolásokból módosíttatta a törvényhozással. A FIDESZ-KDNP frakció hűségét azonban ezúttal előzetes képviselői aláírással kellett bebiztosítani, ami azt jelenti, hogy a főnök nem bízta a véletlenre a dolgot, vagyis a bizalom immár nem egyértelmű kategória a nemzeti együttműködés rendszerében.
Orbán 15 percet kapott Putyintól. Ennyire értékelte a nagy orosz medve magyar kisinasát. Tehát ennyi időbe kellett sűríteni a nemzeti mondanivalót a keleti nyitás tárgyában. Ez már önmagában is diplomáciai bravúr, mert az Orbán által megutált nem túl szép emlékű oroszokkal kellett aktuálpolitikai üzletet kötni.
Újabb keletű magyar politikai csodafegyver, a székely zászló körül zajlik a nemzeti közélet mostanság határon innen és túl. Vajon ki és kinek az érdekében vette elő a ládafiából most 2013-ban először Erdélyben, majd Magyarországon is? A román kormány nem nézte jó szemmel, majd rendeletileg tiltotta be a székelyföldi autonómia eme szimbólumát, mire az anyaországban a nemzeti szolidaritás túlharsogásaként több önkormányzatra is kitűzték a székely lobogót. Az események fényét emelte Németh Zsolt külügyi államtitkár, így a székely zászlós demonstráció kormányzati rangra emelkedett. (Mellesleg olajat önt a román-magyar viszony parázsló tüzére.) Mára ott tartunk az ügyben, hogy a Jobbik a magyar parlamentre tűzné a székely lobogót, Semjén pedig nemzetegyesítésről szónokol.
A múlt heti híradásokban igazolódni látszott a Hallgatói Hálózat (HaHa) és az Oktatói Hálózat (OHA) ígérete a diáksztrájkok februári újrakezdése tárgyában. Ezek a radikális szervezetek ugyanis elégedetlenek a Nagy Dávid (HÖOK) és Balog Zoltán (Emberi Erőforrások Minisztere) által aláírt megállapodással. A megtépázott tekintélyű Hoffmann Rózsa is előrukkolt egy zavaros ígérettel, miszerint nem tudja még ugyan melyik pénzeszsákból, de valamelyikből előteremtik a zökkenőmentes tavaszi szemeszterkezdéshez szükséges forrásokat a legatyásodott egyetemek számára. A néhány száz főre karcsúsodott felvonulók továbbra is a decemberi hat pontot emlegetik, és nem elégednek meg homályos kormányígéretekkel…